Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

A török sereg visszavonulása után Ferdinánd könnyű szerrel elfoglalta Óvárt és Komáromot, majd Esztergom és Buda elfoglalására küldte seregét. Az esztergomiak követek útján felajánlották a vár és a város átadását, de mikor a sereg Esztergomhoz ért, nem teljesítették az ígéretet. A katonák létrák segítségével mászták meg a védelem nélkül hagyott városfalat és kifosztották a várost, a vár ostromát azonban meghiúsították a vár ágyúi. Decemberben, a hideg idő beálltával, téli szállásra vonult az ostromló sereg. Roggendcrf Vilmos, Ferdinánd seregének fővezére, 1530 októberében Buda felé tartott. Mikor Esztergomhoz ért, Pál érsek elébe ment, és megtagadva a török barátságot, Ferdinánd pártjához csatlakozott. Roggendorf ötven napon át sikertelenül ostromolta Budát. December 19-én abbahagyta az ostromot, és seregének megmaradt részével Esztergomba vonult vissza. Itt három hónapos fegyverszünetben állapodott meg Laszky Jeromossal, János király követével, amit később 1532 áprilisának végéig hosszabbított meg a két, egymással viszálykodó király. A fegyverszünet megtartásáért a két közvetítő: Zsigmond lengyel király és György szász herceg vállalt kezességet olyan módon, hogy Ferdinánd Esztergomot, János pedig Nagyváradot a közvetítők által kijelölt megbízottak ellenőrzése alá helyezte, akik hűségesküt vettek a két város polgáraitól. 1532 nyarán János király Gritti Lajos parancsnoksága alatt sereget küldött Esztergom ellen. A vár parancsnoka a spanyol Liscanus Tamás volt, akit mintegy ezer spanyol katonával együtt Ferdinánd király parancsára fogadott be a várba az érsek a saját őrsége mellé, amelynek Horváth Bertalan volt a parancsnoka. Maga az érsek a biztonságosabb Pozsonyba távozott. Gritti szárazon és vízen körülzárta a várat, falait pedig ágyúkkal lövette. A spanyolok és magyarok csodálatos egyetértéssel. vitézül védték a várat. Gritti ostroma eredménytelen maradt, bár a vár aláaknázásával is próbálkozott. Végül a vár kiéheztetését kísérelte meg, és mikor ez sem sikerült, visszatért János királyhoz. 1534 márciusában Ferdinánd békét köttt Szulejmánnal. A szerződés egyik pontja értelmében Esztergom várának kulcsait a hódolat jeleként Konstantinápolyba kellett küldeni. Ez a követelés nem kis gyanút és félelmet keltett a magyarokban. 1543. július 20-án Szulejmán elfoglalta Pécs gazdag városát, majd erőltetett menetben Esztergom felé tartott. Ferdinánd kívánsága szerint a spanyol Martinus Musica, melléknevén Liscanus, volt a vár parancsnoka. Kevéssel az ostrom előtt a spanyol Salamanca Ferenc két század olaszt hozott be a várba, követte őket két század német, a bajor Mönch Ferenc vezetésével. Ezek a vezetők — amíg nem volt közel a veszedelem — fennhéjázva mondogatták, hogy akkor sem félnének, ha a török és a német császár egyesült erővel ostromolnák a várat — jóllehet a várőrség létszáma összesen sem tett ki többet 1600 gyalogosnál. De mikor látták, hogy sátortábor és hajóhad veszi körül a várat, már alábbhagyott a bátorságuk. Amíg maga Szulejmán a sereg zömével és a tüzérséggel meg nem érkezett, még nem volt annyira szoros a körülzárás, hogy az Ungnad János vezetésével hajón érkezett 600 katona, pénz, gabona és puskapor nem juthatott volna be a várba. Ezzel egyidejűleg a mieink kitör121