Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

tek a várból, és az ostromlók táborában zavart keltve, sokat megöltek közülük. Másnap megérkezett Szulejmán. Ő szozrosabbra vette az ostromgyűrűt, és megadásra szólította fel a vár védőit. Liscanus és társai azt felelték, hogy amíg élnek, tartani fogják a várat. A tárgyalások alatt a törökök nagy ágyúkat vontattak fel a várral átellenben lévő Szenttamás-hegyre, a mieink azonban ágyútűzzel nagy veszteséget okoztak nekik. Liscanus és Salamanca ezalatt — nem bízván sem a külvárosok, sem a belső város erődítéseiben — a várba vonultak vissza. A várőrség háromízben verte vissza az ellenség támadását, sőt a török hajóhadat is megtámadták. Utóbb a törökök megrongálták a vízi tornyot, aknákat vájtak és rohammal próbálták bevenni a várat. Hétszer ismételték meg a rohamot, de a védők mindannyiszor visszaverték őket. Ezen a sikeren felbuzdúlva a védők a vízvezeték alagútján át kitörtek, a támadókat részint megfutamították, részint megölték, majd hirtelen támadással a török hajóhad tizenhárom hajóját elsüllyesztették. A mieink örültek ugyan a győzelemnek, de aggódni is kezdtek sorsukról, mert ők is megkevesbedtek és segítségre nem számíthattak. Massa János, az olaszok zászlótartója, a parancsnokok tudta nélkül megadta magát. Később Salamanca kezdett alkudozást a törökkel, de csak annyit tudott elérni, hogy a védők holmijukkal együtt elhagyhatják a várat. A kapu megnyitása után a törökök birtokukba vették a várat. A mieinkkel csúfságot űztek. Közel egy napon át kínozta őket az éhség és a szomjúság, meg a nap heve és halálfélelemmel várták a történendőket. Végül is el kellett temetniök elesett bajtársaikat és a megölt törököknek tetemeit, ki kellett tisztítaniok a várárkokat, az ágyukat kellett vontatniok, majd félholtan, mindenüktől kifosztva hajóra rakták, és a Duna túlsó partjára szállították őket. Pozsonyba érve Liscanust, Salamancát és több társukat Ferdinánd király parancsára árulás gyanújával fogságra vetették. Augusztus 10-én, a vár átadásának napján, Szulejmán hálaadást tartott. A vár keleti falát, amelyet szétromboltak az ágyúlövések, Szulejmán parancsára helyreállították, és ehhez a bazilika szentélyének leomlott quáderköveit használták fel. 1544-ben Sabanus, az esztergomi várőrséghez tartozó lovasság parancsnoka 1500 lovassal és 400 janicsárral egy holdvilágos éjjel átkelt a Dunán és Léváig hatolt. Létrákon átmásztak a város sáncán és meglepték az alvó várost, majd a vár ellen támadtak. A várőrség azonban viszszaszorította őket a városba, majd egészen Szálkáig űzte őket. 1556 szeptember végén Gál Ádám győri kapitány seregével Esztergomig hatolt, éjjel rátámadott a törökökre, és közülök valamint a hozzájuk átállt hitehagyottak közül is sokat megölt. 1590-ben Szokolovits Memi esztergomi bég Esztergom közelében megtámadta az érsekújvári várőrség portyázó csapatát, amelyet Thurzó György vezetett. Zay Andrást és Lőrincet, Jakusits Imrét, Pesty Zsigmondot, Hagymásy Kristófot, Lákonyi Jánost és Huszár Mátyást foglyul ejtette, több jó vitézt pedig megölt. Maga Thurzó alig tudott megmenekülni. Mátyás főherceg 1594. május 4-én 50 000 főnyi seregével ostrom alá vette a várat és a várost. A törökök felgyújtották a külvárosokat és a csűröket, és felkészültek a védelemre. A mieink néhány napon át 122