Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

1440-ben Erzsébet, Albert király özvegye, Esztergomban tartózkodott, midőn Gara László hírül hozta, hogy Hunyadi János Bátaszéknél győzelmet aratott a királynőhöz hű csapatok felett. Szécsi Tamás — Szécsi Dénes érsek és bíboros testvére — az esztergomi és a komáromi vár parancsnoka haragra lobbanva, seregével Buda felé indult, feldúlta a Buda környékén lévő falvakat, sőt Buda külvárosát is megtámadta, házakat gyújtott fel, rabolt és öldökölt. A Budán tartózkodó Ulászló királyt meglepte ez a támadás, de hamarosan Esztergomig űzte vissza Tamást, magát a várat ostrom alá vette, a Szt. Tamás hegyre pedig őrséget helyezett. A két fél naponkénti támadásokkal fárasztotta egymást, de végül is az érsek levélben kérte a királyt, kezdjenek megbeszélést a békességről, ami harmadnapra sikerült is. 1471 végén Mátyás király Esztergom várában fogatta el katonáival Vitéz János érseket, de a nádornak és Zápolya Imrének sikerült békét teremteniök az érsek és a király között. 1526-ban Orbántz András várkapitány — értesülvén a mohácsi csatavesztésről és urának, Szálkái László érseknek haláláról — arra vetemedett, hogy szétszórta azokat a hajókat, amelyek a királyné és a vagyonosabb budai polgárok értéktárgyaival megrakva Pozsony felé tartottak. Mikor pedig a törökök már közeledtek Esztergomhoz, hűtlenül elhagyta a várat. Az alacsony sorsú, de vitéz lelkületű Nagy Máté azonban megmentette a várat. A következő évben néhány főnemes királlyá választotta Ferdinánd osztrák főherceget, aki seregével együtt októberben érkezett Esztergom alá. A város önként meghódolt néki, a várat azonban János király katonái védelmezték. Néhány napi ostrom után azonban átadták a várat Ferdinándnak azzal a feltétellel, hogy a két parancsnok fegyveresen, a többiek pedig fegyvertelenül elhagyhatják a várat. Ferdinánd hálaadást tartott a bazilikában, majd folytatta útját, 300 gyalogosból álló őrséget hagyván a várban Oeder Farkas parancsnoksága alatt. 1527. november 3-án Várdai Pál érsek Székesfehérvárott megkoronázta Ferdinándot, ugyanazon hónap 11-én pedig másodszor is eltemette Lajos király holttestét. Ferdinánd visszatért Esztergomba, és innen irányította a János király elleni hadakozást, a következő év februárjának végén pedig Bécsbe távozott. 1529-ben Szulejmán — miután Budát elfoglalta — szeptember 5-én Bécs felé folytatta útját. Mikor Esztergomhoz közeledett, Várdai Pál érsek követek útján kegyelmet kért tőle. Félt ugyanis azért, mert János királytól Ferdinándhoz pártolt, tőle pedig nem remélhetett segítséget. Szulejmán teljesítette az érsek kérését. Másnap — Mutnoky Mihály gondjára bízva a várat — Várdai háromszáz lovas és ugyanannyi gyalogos kíséretében Szulejmán táborába ment. Ott örömmel fogadták, maga Szulejmán is üdvözölte őt, de azt kívánta, hogy kövesse az ő táborát, amely Bécs felé tartott. Bécs ostroma nem járt sikerrel. Október 25-én Szulejmán hazafelé indult. Ötödnapra már Budán volt, ahol Szapolyai Jánost visszahelyezte a királyságba és figyelmeztette őt, hogy Várdai Pált fogadja vissza barátságába. 120