Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

1543-tól 1683-ig, 140 éven át a törökök kezén volt a vár. Széchenyi György érsek az 1695-ben kelt végrendeletében 180 000 forintot hagyott Lipót császárra és királyra az esztergomi és a budai vár helyreállítására. Gróf Barkóczy Ferenc, az újonnan kinevezett esztergomi érsek 1761. május 13-án a Bakócz-kápolnában vette át az érseki palliumot, Mária Terézia királynő pedig teljes joggal visszaadta néki a várat, amely az 1683. évi felszabadulás óta a katonaság kezén volt. Barkóczy minden tőle telhetőt elkövetett, hogy az érsekséget és a káptalant ősi székhelyére visszahelyezze és a Várhegyen fényes templomot építsen. Meg is kezdte a Várhegyen a terep rendezését, de korai halála meghiúsította a terv megvalósítását. Ez a mostani prímásnak, Rudnay Sándornak volt fenntartva. 1820-ban, nem sokkal kinevezése után, visszahelyezte az érsekséget és a káptalant Esztergomba, amelytől 277 éven át volt távol. Most nagyszerű bazilikát épít kívül faragott kőből, bévül fényesre csiszolt vörös márványból. A falak már tíz ölnyi magasságig emelkednek. Az esztergomi érsek már a királyság megalapítása óta az ország első papja volt, de a pápák és a királyok később is kitüntetésekkel halmozták el. VIII. Gergely pápa 1187-ben Jób érsek és utódai számára biztosította a királykoronázás jogát. Károly Róbert király 1318-ban — mint már említettük — az örökös főispáni tisztséget adta az érsekeknek. Zsigmond király és császár 1393-ban Magyarország kancellárjává tette meg az érsekséket. 1452-ben V. Márton pápa Magyarország és a hozzá csatolt tartományok legátusává nevezte ki Szécsi Dénes érseket és utódait. Mátyás király felmentette Vitéz János érseket és utódait a bíróság előtti eskü személyes letételének kötelezettsége alól. III. Károly király (mint császár VIII.) 1714-ben a mindenkori érseket a római szent birodalom hercegei sorába emelte. Ezeken kívül az esztergomi érsek egyike az ország rendes bíráinak, ő a királyi kettős pecsét őre, a királyi helytartótanács tagja, a hétszemélyes tábla bírája. A rövidség kedvéért mellőzzük az egyéb jogok és kiváltságok felsorolását, amelyek törvény, vagy jogszokás alapján szintén megilletik az érseket. Az esztergomi érsekek nemcsak méltóság, hanem vagyon tekintetében is kiváltak a többiek közül. Ennek megfelelően a gyalogos katonaságon kívül két, egyenként 400 főt számláló lovasbanderiumot is ki kellett állítaniok, az egyiket könnyű, a másikat nehéz fegyverzettel. Ezt a célt szolgálják az érsekségnek azok a birtokai, amelyeket az érsek a katonai szolgálat kötelezettségével ad egyeseknek. Ezeket hívják predialis nemeseknek. Az adományozott birtok öröklődik is, de csak fiúágon. Ezek a hűbérbirtokok (kúriák) „szék"-nek nevezett kerületekbe vannak osztva. Manapság három ilyen kerület van. Ezek a következők: A verebélyi és szentgyörgyi egyesített kerület, ide tartoznak a Pozsony, Nyitra, Komárom, Bars, Esztergom, Hont és Nógrád megyékben fekvő kúriák. Oláh Miklós idejében 65 kúria tartozott ehhez a székhez, 1727-ben pedig 95. A vajkai székhez tartoznak a Pozsony megye alsó részén fekvő kúriák. Oláh Miklós idejében 36, 1727-ben pedig 40 3/16 kúria tartozott ide. Az érsekiéli székhez tartoznak a Komárom megye csallóközi részén fekvő kúriák. Oláh Miklós idejében 36, 1727-ben pedig 64 kúria tartozott ide. Mindegyik széknek saját tisztikara, alispánja, 118