Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

Nem vitás, hogy az első szent király 1000-ben érsekséget és káptalant alapított itt, és bőségesen megajándékozta azokat. A későbbi királyok és érsekek szintén bőkezűek voltak e szent hely iránt. Martirius érsek a Szent Szűz nagyszerű oltárával díszítette a bazilikát. II. Géza király 1156-ban hetven falu tizedét, a következő évben a nánai és kakadi sóvámot, III. Béla pedig 1188-ban az esztergomi vásárvám háromnegyed részét adta a káptalannak. Imre király 1198-ban nemcsak megerősítette Szt. István és László királyoknak a királyi jövedelmek tizedére, valamint a pozsonyi és szepességi tizedekre vonatkozóan az érsek számára tett adományát, hanem az érseknek adta az esztergomi várban újonnan épített, de még be nem fejezett palotáját is. Ez utóbbival kapcsolatban csupán azt a feltételt szabta, hogy szükség esetén az érsek szállást tartozik adni a királynak a palotában. Ugyanekkor a káptalannak adta az esztergomi vásárvám negyedik negyedét is. IV. Béla király pótolta a tatárok által az érsekség birtokain okozott károkat, az esztergomi palotát pedig minden feltétel nélkül átadta Váncsa István érseknek, aki az első magyar volt a bíborosok között. III. András király 1291-ben Rozsnyót adta az érseknek. Ágnes királyné, III. Endre özvegye Szombathelyt, Monoszló Egyed comes pedig több falut adott az érseknek 1313-ban. Károly Róbert 1315-ben Komáromot adta az érseknek, de nemsokára az ország főembereinek tanácsára más birtokot adott helyette, mert Komárom igen fontos hely az ország védelme szempontjából. Kanizsai János érsek Szt. István első vértanú tiszteletére prépostságot alapított hat kanonokkal, a bazilika oldalán pedig kápolnát építtetett Szűz Mária tiszteletére. Midőn Pálóczi György érsek 1438. január l-jén Székesfehérvárott megkoronázta Albert királyt, Drégelyt és Dejtárt kapta tőle jutalmul. Szécsi Dénes bíboros a Szt. Adalbert-bazilikát sok költséggel helyreállította és eltüntetve az eltelt századok nyomát, még nagyszerűbbé tette (1453). Utódja, Vitéz János 1466 és 1472 között mind a várat, mind a palotát csodálatos díszítésekkel ékesítette — írja Pethő Gergely az ő Magyar Krónikájában. Vitéz valamennyi király képét megfestette a palotában egészen Mátyás királyig, a Mátyás után következő négy királyt pedig — próféta módjára — így jellemezte: az első király aludt a trónon, a második lába előtt tűztenger lángolt, és leöldösték az embereket. A harmadik helyen két férfi küzdött egymással Magyarország koronájáért, a negyedik helyen pedig a török turbánba burkolt koronát festette. Vitéz János 4000 kéziratos kötetből álló könyvtárt is gyűjtött, amelyet a vár elfoglalása után a törökök megsemmisítettek, pótolhatatlan kárt okozva a magyar művelődésnek. Bakócz Tamás érsek 1507-ben — a Kanizsai-féle kápolnán kívül — újabb kápolnát építtetett a Szűzanya tiszteletére. Ennek falai márványból, kupolája pedig aranyozott rézlapokból készültek. Ez a kápolna többé-kevésbé épségben maradt korunkra a fényes szentélyek és paloták romjai között, és emlékeztet bennünket a hajdani nagyságra. Rudnay Sándor hercegprímás rendeletére gondosan szétbontották ezt az épületet, és az új bazilika déli oldalán újból felépítették azt, ugyanazokból a kövekből és a régi formájára. Ez a munka az 1824. évi építési idényben ment végbe Packh János prímási építész és Mathesz János építési felügyelő irányításával. 117