Esztergom Évlapjai 1988

Helischer József: (1779—1844) Esztergom vármegye statisztikai és helyrajzi leírása (latinból fordította Prokopp Gyula)

Ma talán már többen is vannak, de nagyobb részük egyszersmind szőlőtermeléssel és földműveléssel is foglalkozik. A város közösségének van 396 pozsonyi mérős szántóföldje, amelyet a polgárok és lakosok bérelnek 3—3 évi időtartamra. Van továbbá 310 kaszás rétje és 3277 755/1200 hold erdeje. Az erdő 50 vágásra van felosztva, amelyből évenként átlag 2000 öl tűzifát vágnak ki. Ebből elégítik ki a közösség szükségletét, a többit pedig eladják azoknak, akiknek házuk van. A legelő területe 4548 477/1200 hold. Á kebelbeliek állatain kívül idegenek is legeltethetnek itt bér ellenében. Saját tulajdonukként van a polgároknak 5031 pozsonyi mérős szántóföldjük, 1312 kaszás rétjük, 140 2/3 hold kenderföldjük és kertjük és 9099 kapás, vagyis 1137: 3/8 holdat kitevő szőlőjük, amelyek — különösen a dombokon — jóminőségű bort teremnek. A város igazgatása a polgárok közül választott tíz tagból álló szenátus feladata. Közülök a bírót, a polgármestert és a kapitányt kétévenként, Szt. György napján választják a polgárok. Hozzájuk csatlakoznak a főjegyző, az aljegyző és az ügyész. A tanács péntekenként — szükség esetén gyakrabban is — ülést tart és intézkedik a polgárok minden ügyében. Az egész városi közösséget érintő, valamint a gazdasági ügyek megtárgyalásában részt vesz a hatvan tagú választott polgárság is a néptribun, vagy annak helyettese vezetésével. Az irodai személyzet tagjai a lajstromozó, a jegyzőkönyvvezető és két segédje, valamint több díjnok. A városi pénztár élén áll az adószedő, egyszersmind kamarás, beosztottjai az ellenőr és az írnok. További tisztségviselők a közgyám, a templom és a kegyes alapítványok gondnoka, a kórház és a szegényház gondnoka, a gazdaság vezetője, a szőlők felügyelői, a két hegymester, a mészárszékek, az utak és erdők felügyelői. Az egészségügyet szolgálják az orvos, a seborvos és a gyógyszerész. Az esztergomi vár Az esztergomi vár, amelyet nemcsak a természet, hanem az emberi igyekezet is már régóta megerősített, az azonos nevű város alatt, a Dunára kiugró sziklán emelkedik a Ferro szigetétől számított 36° 24' délkör és a 47° 47' 48' északi szélességi kör találkozásánál. Eredete — mint a városé is — homályos és bizonytalan. Mindkettő Szt. István első királyról vált nevezetessé, aki a történetírók egyező véleménye szerint a városban született, és a várban keresztelték meg. Nem tudjuk, hogy a vár volt-e már akkor olyan állapotban, hogy alkalmas otthonul szolgálhatott a fejedelmi család számára, az azonban bizonyos, hogy templom már volt a várban, ősrégi szokás volt ugyanis, hogy a templomot magaslatra építik. Azt azonban nem tudjuk, hogy a keresztelés helyéül szolgáló templomot már itt találták-e a honfoglaló magyarok, vagy pedig Géza fejedelem építette azt. Bonfini határozottan állítja, hogy Szt. István bazilikát építetett a Várhegyen. Nem lehet kétséges, hogy Szt. István valóban alapított templomot, de ez nem lehetett azonos azzal, amelyben megkereszteltek, hacsak nem átalakította azt. Számos, a Boldogságos Szíiz tiszteletére szentelt templom köszöni eredetét Szt. Istvánnak, de miként a váron, úgy a bazilikán is több király és érsek építkezett. 116