Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - II. fejezet: A felszabadult esztergom első évtizede (1945-1956) - Azon helységek között, amelyeket „iparosodó városokká kell fejleszteni..." (1950-1956)

rült, s hozzá tartozott a tatai faszegelőállító „vállalat" is. A (közismert nevén) szipkagyár a saját telepén termelt szagosmeggyfa nyersanyagból és vásárolt hulladékanyagokból dohányzó cikkeket, botokat, borcsapokat, játékokat és háztartási fatömegcikkeket gyártott. Sok nehézséggel küzdött, mert maga végezte az anyagbeszerzést és a piackutatásul) is. Az Esztergomi Kenyérgyár Községi Vállalatból - különböző átszervezések után - alakult a „Dorogi Járási Sütőipari Vállalat, Esztergom" nevű kenyérgyár, amely 6 korszerűtlen sütődével (pékműhellyel) rendelkezett. Korszerűtlensége és széttagoltsága következtében rengeteg problémával küzdött, s ez a város kenyérellátásán nagyon érződött. A gyakran gyenge minőségű kenyér mellett az áru széthordása is nehézségekbe ütközött, mert azt - zömében - lovaskocsin és kerékpáron szállították. Az esztergomi székhelyű vállalatnak a járás más helységeiben is voltak pékműhelyei; a vállalat 1955-ben összesen 180 dolgozót foglalkoztatott, és mintegy 24 millió forint értékű árut termelt. A Komárom megyei Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés 7 üzemegységéből 4 egység, valamint a központ működött Esztergomban. Az Egyesülés városunkban működő üzemegységei: 1. a kályhacsempegyár, amely az 1955-ig városi kezelésű és tulajdonú Esztergomi Kőedény- és Háztartási Tömegcikkipari Vállalatból alakult, s amelyet a város átadott az Egyesülésnek, mert nagy ráfizetéssel működött; 2. a kályhacsempegyár külön részlege, amely hordozható cserépkályhák gyártásával, valamint cserépkályhák építésével foglalkozott; 3. a téglaayár, amely 1953-ig volt városi kezelésű Kisbér-Esztergomi Téglagyárak Vállalat néven; 4. a volt városi tulajdonú Strázsahegyi kavics-, homok- és mészkőbányák, amely 1949-től Komárom megyei Mészégető Vállalat néven működött.

3

1 Az esztergomi egységeken kívül az Egyesüléshez tartoztak a kisbéri, a száki és a sárisápi téglagyárak. Az esztergomi részlegek 1955-ben 190 dolgozót foglalkoztattak (az Egyesülés összesen 270-et) és évi termelésük kb. 1000 db cserépkályha, 0,5 millió db kályhacsempe, 2,5 millió db kisméretű falazótégla és 250-300 vagon égetett mész. Az Egyesülés 1955-ben 5,82 millió forint értéket termelt, amelyből az esztergomi részlegre ennek kb. 8085%-a jutott. A bemutatott 2 minisztériumi és a 4 helyi tanácsi ipari vállalat mellett néhány országos, illetve megyei, járási székhelyű vállalatnak is van Esztergomban üzeme, telepe. Ezek közül a legjelentősebb az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat (ÉDÁSZ) Esztergomi üzletigazgatósága, ahol ebben az időszakban mintegy 60-65-en dolgoznak. További ilyen vállalatok: Komárom megyei Mészégető (30 dolgozó), Melléktermék- és Hulladékgyűjtő (65 dolgozó), Fürdő Szálloda és venV 77