Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)
MÁSODIK RÉSZ - II. fejezet: A felszabadult esztergom első évtizede (1945-1956) - Az esztergomi ipar a hatalomért vívott harc időszakában (1945-1949)
meghajtására. (Még a jelentős kárt szenvedett likőrgyári részleget is helyreállították. Az 1947. évi városi ipari kiállításon szerepelt is termékeivel, de tőke- és anyaghiány miatt röviddel ezután beszüntette működését.) A gyár az első hetekben, hónapokban a szovjet hadseregnek, Diósgyőrnek és a MÁV részére végzett különböző javításokat, de gyártott mezőgazdasági gépeket is. Normális üzemmenete akkor alakult ki, amikor a jóvátétel keretében szerszámgépek gyártására kapott megbízást. 1 6 A munkás-kollektíva derekasan helytállt a nehéz körülmények (leromlott géppark, mostoha munkakörülmények, élelemhiány stb.) között. 1946-ban pl. 2 hónappal előbb befejezték jóvátételi tervüket. Munkájukról a szovjet átvételi biztos elismeréssel nyilatkozott, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság pedig dicséretben részesítette a gyárat." 1946 végén a gyár már a háború előtti létszámmal dolgozik. Gyakorlatilag 1946 közepétől megbízott igazgató vezette a gyárat, az üzemi Bizottsággal együttműködve. Az említett állami megszorító intézkedések következtében a gyár nem egyszer került nehéz helyzetbe. (Pl. 1947 végén többezer forintos köztartozása volt, és a városi képviselő-testület állíttatta le a végrehajtást.) 1948 márciusában végleg a nép tulajdonába került a gyár és Esztergomi Szerszámgépgyár Nemzeti Vállalat néven működött tovább. Városunk másik - háború előtti - gyára, az AERO-Ever Kft. 1947-ig csökkentett létszámmal (kb. 100-120 fő) dolgozott, mert profiltermékei iránt nem volt kereslet a rombadőlt országban. A város újjáépítésében működött közre, továbbá javításokat és különböző asztalosáru munkákat vállalt. 1947-től indult meg hazánkban ismét a repülőmodellezés és a vitorlázó repülés, s akkor ez a gyár az egyetlen az országban, amely ilyen cikkeket gyártani tudott. Fellendült tehát termelése, és 1948 végén - államosításakor - már 250-260 főt foglalkoztatott. Államosításától Esztergomi Sportárutermelő Nemzeti Vállalat néven működött tovább. A felszabadulás előtt létező több mint 20 középüzem sorsa a háború alatt és a felszabadulást követő, megváltozott körülmények között többféleképpen alakult. Az államosításokig (1949) működött a Komáromiféle fűrésztelep, a Knorr Vasöntöde és Gépgyár, a Toldi-féle öntöde, az Agyagipari és Kályhagyár Rt. A fűrésztelep előbb a Komárom megyei Tatarozó Vállalat, majd 1952-től a Sportárutermelő NV (faipari) részlege lett. A Knorr Vasöntődét (amely államosítása előtt a jóvátételi programban is részt vett) a Szerszámgépgyárhoz csatolták, de telephelyén 1950-ben - a Toldi-féle vasöntődével együtt - Esztergomi Fémszerelvénygyár néven önálló vállalattá alakult. Az Agyagipariból az Esztergomi Kőedény- és Háztartási tömegcikkipari Községi Vállalat lett. (A Bekő és Társa Rt. még a felszabadulás előtt bezárta kapuit; elhagyott telepét 1949-ben a Kisbér-Esztergomi Téglagyárak Vállalat vette birtokba.) Schrank ödön és Eckstein Lajos a zsidóüldözések V 69