Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - II. fejezet: A felszabadult esztergom első évtizede (1945-1956) - Az esztergomi ipar a hatalomért vívott harc időszakában (1945-1949)

áldozata lett, gyáraikat még a háború alatt bezárták. Brutsy Jenő szeszgyáros Nyugatra távozott, gyára a felszabadulás után nem működött. Az Oltóssy-féle szagosmeggyfa- és botgyár - bár hivatalosan létezett - érdemleges termelési tevékenységet nem fejtett ki. A megmaradt 4 malom közül 2 a felszabadulás után beszüntette működését, a másik 2 az államosítás után szűnt meg. A Till-féle Ural gépgyár megkezdte ugyan tevékenységét, de bérlőjének szabotázsai miatt még 1946-ban hatóságilag megszüntették. - A Hungária Villamossági Rt.ot 1948 márciusában államosították, és Állami Villamosenergia-szolgáltató NV Esztergomi üzletigazgatósága néven működött 1951-ig; akkortól az 5 dunántúli üzletigazgatóságból alakult Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalatnak városunkban is van üzletigazgatósága. A háború előtt több mint ezer kisiparost tartott nyilván az ipartestület, köztük 600 mestert, ötvennél több kisiparos és kiskereskedő esett áldozatául a zsidóüldözésnek. 1945-ben, a Győri Ipari és Kereskedelmi Kamarához felterjesztett választói névjegyzékben 538 iparos (önálló, tulajdonos vagy segítő családtagja) neve szerepel.

1

8 (Sajnos, a segédekről és inasokról nincsenek adataink.) - A háborút közvetlenül követő években megfigyelhető a kisiparosok egy csoportjának kapitalizálódási törekvése. Jónéhány, különböző termékek „gyárszerű előállításával és eladásával nagyban és kicsinyben foglalkozó" manufakturális üzem alakult városunkban, pl. 4 rum- és likőrgyár, 1-1 ecet-, szikvíz- és cementgyár(l), olajütők, vagy pl. az „Aranytészta gyár" stb. - Természetesen a kormány intézkedései a kisipart és a különböző „gyárakat" éppúgy érintették, mint a tőkés nagyüzemeket. Gyakori az anyaghiány, magasak az adók, alacsonyak az államilag megállapított árak stb. - így a kisipar fellendüléséről ezekben az években alig beszélhetünk. A vizsgált időszak bemutatásakor szólnunk kell a munkanélküliség alakulásáról is. A felszabadulást követően, 1946-ban Komárom megyében 3 800 ipari munkanélküli volt, s közülük 1 200-1 500 Esztergomban. Az esztergomi munkanélküliek között szinte minden foglalkozási ág képviseltette magát, akik azelőtt az egyházi és más nagyobb birtokon vagy a háború után megszűnt üzemekben, gyárakban és hivatalokban voltak alkalmazásban. 1949-ben még mindig kb. 2000 munkanélküli van a megyében, pedig a bányászat ekkor már számos új munkaerőt alkalmazott. Esztergomban is jelentős lehet még a számuk, mert az MDP helyi szervezete javasolta a képviselő-testületnek, hogy tavaszig való foglalkoztatásra (1950 tavaszáról van szó) 400 fő részére szervezzenek közmunkát. (1949 áprilisában maga a képviselőtestület is 25 ezer Ft munkanélküli segélyt kért felettes hatóságaitól.)

19 A városi vezetés különben kezdettől nagy gondot fordított a munkanélküliek segítésére. A munkaközvetítő hivatal nyilvántartotta a munkára jelentkezőket, és munkahelyeket közvetített ki. A népkonyha még V 70