Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - II. fejezet: A felszabadult esztergom első évtizede (1945-1956) - Felszabadulás, háborús károk, újjáépítés

ról a másikra .. ." élünk - jellemzi az állapotokat a város polgármestere. A volt „csendes papi kisvárost" a felszabadulást követő politikai fordulatok legalább annyira megrázták, mint a háború és a nyilasok garázdálkodásai, valamint a háborús pusztítás és a velejáró nélkülözések. Itt, ahol csak illegalitásban működött egy kommunista sejt a háború előtt és alatt, a felszabadulás első óráiban a kommunisták ragadták magukhoz a kezdeményezést. A kommunista párt helyi szervezete hozta létre — a szovjet parancsnokság engedélyével és támogatásával - a rendőrséget, és a párt titkárának aláírásával jelentek meg az első intézkedések. „Utasítom a pékségek, fűszerüzletek, vendéglátóipar, minden kereskedelmi és ipari üzem, üzlet tulajdonosát, illetve bérlőjét, hogy a munkát azonnal kezdje meg, illetve üzletét azonnal nyissa ki."

c Felhívással fordultak a parasztsághoz is, hogy kezdjék meg a mezőgazdasági munkákat. A kommunisták tevékenysége eredményeként a megyében elsőként (április 8-án) itt alakult meg a Földigénylő Bizottság, s már máj. 13-án kézbeadott kb. 200 birtoklevelet. Természetesen a reakció is gyorsan eszmélt Esztergomban. A reakciós katolikus főpapságra - élén az új hercegprímás Mindszenty Józsefre támaszkodva kezdetben a Kisgazdapárt, később a Keresztény Női Tábor köré tömörült.

7 Hasonló helyzetet más városokban is megfigyelhettünk, de Esztergomban a reakciónak jelentős tömegbázisa volt. Ez szükségszerűen következett abból az ideológiai örökségből, amelyről az előző fejezetben szóltunk. Az agrárproletárok és szegényparasztok egy jelentős része - mint az egyházi birtokok cselédei, napszámosai, bérlői - közvetlen egyházi befolyás alatt volt. A prímások és főpapok jelenléte alázatossá, megalkuvókká tette őket. Bennük a földéhség sem izzott úgy, mint az Alföld parasztjaiban; hozzájuk az agrárszocialista eszmék is kevésbé juthattak el. (A földosztás során pl. közülük viszonylag kevesen „írattak földet". Többen vissza is adták a kapott házhelyet, szántót, rétet, hogy aztán mégis meggondolják magukat, amikor a helyzet - szerintük — stabilizálódott. Ezzel is magyarázható, hogy városunkban a földosztást csak igen későn, 1948-ban lehetett végérvényesen lezárni.) A hivatalnokok és az értelmiség (elsősorban a pedagógusok) esetében hasonló volt a helyzet, Sokan az egyház kezében, vagy jelentős befolyása alatt álló intézmények és egyesületek fizetett alkalmazottai voltak. Az ifjúság jelentékeny része is az egyházi iskolákban és a katolikus ifjúsági szervezetek befolyása alatt nevelkedett.

8 A fiatal népi állam egy sor intézkedése (a földreform, a bankok, az iskolák államosítása stb.) anyagilag-gazdaságilag is érzékenyen érintette az érsekséget, amit agitációikban szintén felhasználtak. Városunkban nyílt összeütközésekre nem került sor. Voltak, akik néma tüntetéssel, passzív ellenállással harcoltak a népi demokrácia ellen, V 65