Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - Jegyzetek

19 VILLANYI SZANISZLÓ említett műve 111. I. (lábjegyzet) - Villányi Szaniszló (szentbenedekrendi házfőnök és főgymnasiumi igazgató) művét Esztergomban nyomtatták Laiszky János ny®mdájában, 1892-ben; 315. I. 20 BÉL MÁTYÁS említett műve 42-43. I. — Bél Mátyás említett művéből az Esztergom vármegyére vonatkozó részt Prokopp Gyula fordította (latinból) és a TIT Komárom megyei Szervezete gondozásában a Komárom megyei Tanács V. B. művelődési osztálya adta ki Tatabányán, 1957-ben; 79. I. 21 HORVÁTH ISTVÁN: Mohács után - (Az ezeréves Esztergom" sorozat 38. cikk.) 22 A 3. pont címéül szolgáló idézet teljesen: „Másfélszáz békés esztendő alatt népesült és nagyobbodott Esztergom, de csak az 1870-es évek elején lendült fel a közélet. A városi polgárság eladdig vajmi keveset törődött a haladással, inkább élt puritán egyszerűségében, mintsem a haladás hívó szavának engedett volna." (Borovszky-féle monográfia 69. I.) 23 VILLÁNYI SZANISZLÓ: idézett mű 77. I. 24 Uo. 25 Esztergom ezeréves c. mű bevezető tanulmányából (a tanulmányt írta Zolnay László) (Glóbus Nyomda, Budapest 1973). — Villányi Szaniszló idézett művében (13. lapon) írja: ,,Azt merték mondani az Árulók ... ha Török Urok volna Esztergomban, tudnának, mivel tartoznak, de ő nekiek most Urok nincsen." — panaszkodik Ordódy kanonok, a főkáptalan akkori prefektusa a jobbágyokra. A táti halászok sem akartak hallani a földesúr iránt való tartozásukról. Amit a szobi halászok hoztak, azt pedig lefoglalta a várparancsnok és az alkapitány. 26 BÉL MÁTYÁS: idézett mű 12-14. I. 27 Uo. 25-27. I. 28 BOROVSZKY-féle monográfia 387. I. adatai alapján számolva. 29 A Heliser hagyaték 14. I. adatai alapján számolva. (A Heliser hagyaték Heliser József, ,,egy történelemkedvelő esztergomi polgár" munkája, amelyet 1827-ben írt latin nyelven „Esztergom vármegye statisztikai történeti és helyrajzi leírása" címmel. A Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött eredeti kéziratot dr. Prokopp Gyula fordította le 1982-ben. Gépírásos III. példány, 81. I.) 30 A periodizálásnál felhasználtam a Borovszky-féle Monográfia (64-65 I.), Bél Mátyás említett műve (Jegyzetek 42-43. I.) és Villányi Szaniszló említett műve (110-112. I.) adatait. Az első huTTám: Legkorábban, már 1681-ben, az ötvösök erősítették meg az 1529-ből való magyar nyelvű szabályzatukat. A magyar szabók és posztónyírók szabályzata 1693-ban kelt, melyet 1750-ben újabb 16 ponttal kiegészítettek. 1693-ban került kiadásra a posztókereskedők német nyelvű szabályzata. 1695-ben kelt a gombkötők német nyelvű-, és a következő évben az esztergomi, a győri és a komáromi serfőzők ugyancsak német nyelvű közös szabályzata. — 1695-ben újították meg a borbélyok a már említett szabályzatukat, s ezt 1717-ben a király ismét megerősítette. 1699-ben több céh is alakult: így az esztergomi, érsekvárosi és párkányi asztalosok, üvegesek, esztergályosok, ácsok közös céhe (német nyelvű szabályzattal), amelyből 1744-ben az ácsok kiváltak. Az asztalos legényeknek külön szervezete és szabályzata is volt; a négy testvérváros kovácsainak és kerékgyártóinak közös céhe (német nyelvű szabályzattal) ; a magyar vargák és a molnárok céhei (az utóbbiak 1817-ben megerősítették szabályzatukat). A második hullám: 1710-ben a német és olasz kereskedők és kalmárok véglegesítik a posztókereskedők fent említett 1693-as szabályzatát; ugyanebben az évben a takácsok adják ki szabályzatukat. 1713-ban a szűcsök és lakatosok együttes céhe alakult meg, valamint a szíjgyártóké. (Ez utóbbiaknak már a XVII. században is volt szabályzatuk, sőt arról is tudunk, hogy a szíjgyártóknak, nyergeseknek és csiszároknak működött egy közös ifjú céhe is.) 1713-ban a kádárok szabályzata látott napvilágot. Végül — mintegy lezárva ezt a hullámot — 1724-ben a süveggyártók szerveződnek céhbe. A harmadik hullám: Az új hullámot a szűr- és posztószabók céhének megalakulása nyitja meg 1780-ban. A kéményseprők 1817-ben, a hentesek 1846-ban alakítják meg céheiket. — közben 1825-ben a szűcsök elszakadnak a lakatosoktól és önálló céhet alapítanak. Ebben az időszakban céheken kívül dolgoztak a lakatosok (a szűcsöktől történő különválás után), az órások, a bábsütők, a harisnyakötők, a kötélverők stb.; számuk 150-160 lehetett. 31 VILLÁNYI SZANISZLÓ írja (id. mű 19. I.) : ,,A törvényes rend, a személy- és vagyonbiztonság a XVII. század utolsó tizedeiben vajmi gyarló lábon állott ... az erkölcsök elvadultak és sokan teljesen elszoktak a békefoglalkozásoktól." — Ebben a légkörben a céhek szigorú szabályai igen jelentősek és hasznosak voltak. 32 Uo. 32. I. 3? Uo. 110. I. 34 Tudni kell, hogy Bottyán János — mielőtt Rákóczi seregébe állt — Esztergomban is tőzsérkedett; már 1688-ban háza is volt a városban. Nyilvánvaló, hogy a szabadságharc leverése után is számos híve (kuruc) maradt és volt a városban. 35 Pl. a posztókereskedők 1693-ban megalakult német céhe megtiltotta a rác kereskedőknek, hogy német árucikkeket forgalmazzanak. Megpróbálták a rácokat a katolikus vallásra való áttérésre is rákényszeríteni, s ezt csak a királyi kamara határozott közbelépése gátolta meg. 36 Az idézetek Villányi Szaniszló id. műve 124. lapon találhatók. ~ Esztergomban 1699 óta tartanak rendszeresen heti piacokat (szombatonként) és országos vásárokat Orbán, Magdolna, Mindenszentek és Gyertyaszentelő napján. 37 LETTRICH E. id. mű 37. I. 59