Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „...mindenkor féltünk a nagyipartól, mert akkor népünk gyári munkás lesz, és most bányászok lettek..." (1919-1945)

sárlóinak, megrendelőinek sokaságát vesztette el a Duna-balparti részszel; közöttük így a versenyharc tovább fokozódott. Az egész országban, de Esztergomban különösen nehéz az 1920-1926-os évek időszaka. A munkaalkalom kevés, erősödött az infláció, burjánzott a lánckereskedelem és a csempészés. Különösképp sokat nélkülöztek a bérből és fizetésből élők. A városvezetés új utakat keresett, de a múlt örökségétől és az egyház által szentesített irányvonaltól a város most sem szabadulhatott meg. „Esztergom városának történelmi múltja a kereszténységnek a felvétele, az apostoli magyar királyságnak intézménye és az ezekből fakadó kulturális erő maga jelölte meg az utat, amelyen megindulnunk kell.'

70 A városfejlesztés alapjául az iskolaváros, az idegenforgalom fejlesztése és a fürdőváros koncepciót fogadta el a városi képviselő-testület. E koncepciónak akkor lett volna létjogosultsága, ha az egy erős talapzatra - fejlett ipari üzemekre és fejlett mezőgazdaságra — támaszkodhat. Enélkül azonban eleve sikertelenségre volt ítélve. Városunk iparát vizsgálva, az 1920-as évek elején egy „fellendülésnek" a tanúi lehetünk. Ez elsősorban a helyi pénzintézetek, a gyárak és a gazdagabb iparosok próbálkozásából fakadt, de - mivel a gyárellenes szemlélet valamit enyhült — találunk a vállalkozók között kívülről jött tőkéseket is. A helyiek, hazafias és lokálpatrióta érzelmektől áthatva, de méginkább az inflációból adódó haszonszerzési lehetőségektől vezéreltetve, kisebb-nagyobb vállalkozásokba kezdtek; több családi részvénytársaság is alakult e vállalkozások finanszírozására. E fellendülés erőtlenségét bizonyítja, hogy a csúcson, 1925-ben, amikor 24 ilyen próbálkozást számolhatunk össze, a vállalkozásokra jutó átlag dolgozói létszám 13,7(1) fő. Ne csodálkozzunk tehát rajta, hogy a válság a többségüket elsöpörte. Csak néhány kisebb, óvatosabb és ezért talpon maradni tudó - családi részvénytársaság jelzi e nekilendülés emlékét. E fellendülés szereplői között kell említeni a Petz Testvérek gépgyárát, amely az 1920-as évek elején települt városunkba: bérbevette, majd megvásárolta a prímási uradalmi gépjavító és gépgyártó üzemét. 1922ben Wascha József bécsi tőkés alapított egy textilgyárat (esztergomi társa Vajda Vilmos kereskedő volt). A textilgyár, miután az első világháború végétől a villamosenergiát a dorogi erőmű szolgáltatta Esztergomnak, a volt villanytelep épületeiben kezdte meg működését. A hazai textilkülönlegességek (pl. jaquard-szövés, mintázott kendők és terítők stb.) gyártására specializálta magát; évi termelése elérte a 80 ezer méter textilárut. Sajnos, a túltermelési válság éveiben tönkrement. A fellendülést elősegíteni akarván, a Hercegprímási Tégla-, Agyagáru- és Kályhagyár Rt. bevezette a cementlapok gyártását is. Cementáru-gyárat létesített az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank is. A Heischmann szappangyár 1922-ben alakult át családi részvénytársasággá 4 Esztergom ipartörténete 49