Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „...mindenkor féltünk a nagyipartól, mert akkor népünk gyári munkás lesz, és most bányászok lettek..." (1919-1945)

tette Esztergom társadalmának szemei elé és a közhangulat nem vette észre a közgazdasági nagy versenyben Esztergom lassú, de biztos lemaradását."

6

7 • * * 5 MINDENKOR FÉLTÜNK A NAGYIPARTÓL, MERT AKKOR NÉPŰNK GYÁRI MUNKÁS LESZ, ÉS MOST BÁNYÁSZOK LETTEK..." (1919-1945)

6

8 A kiegyezés után lendületet vett magyar kapitalizmus fejlődési vonalát már az első világháború hadigadálkodása megszakította, a trianoni területvesztés pedig merőben új helyzet elé állította az országot. Az alig egyharmadára csökkent ország „iparosodottabbá" lett, és Jelentősen megváltozott iparunk helyzete, ágazati összetétele és területi szerkezete is. Az azelőtt jelentős iparágak közül pl. a gép-, a fa- és a nyomdaipar elvesztette nyersanyagforrásait, a gép- és malomiparunk pedig legjobb piacait. Az iparilag viszonylag fejlettebb nemzetiségi területek elvesztésével fokozódott Budapest és közvetlen környékének túlsúlya az iparban. Hazánk egyszerre - a mai szóhasználattal élve - nyitott gazdaságú ország lett, a hiányzó nyersanyagot és energiát viszont a viszonylag fejletlen iparunk és az elmaradott mezőgazdaságunk termékeivel kellett megvásárolnunk. A világpiac pedig, ahol termékeinkkel megjelentünk, már nem a Monarchia védett piaca volt. „Mindezek a változások bonyolult helyzetet teremtettek, s elkerülhetetlenül súlyos megrázkódtatásokat okoztak. A megrázkódtatások annál is súlyosabbak voltak, mivel a történelem olyan helyzetben tette fel az önmagában is nehezen megoldható leckét, amikor egyébként 7s a legkritikusabb gazdasági helyzet állott elő, s az ország a háborús vereség és kimerülés, termelési dezorganizáció, a pénzügyi erő kiapadása, rohamossá váló pénzromlás, általános áruhiány és éhinség káoszába süllyedt." — Alighogy ebből az állapotból az ország súlyos eladósodása és az életszínvonal alacsonyan tartása árán kilábaltunk, bekövetkezett az 1929'33-as túltermelési világválság, amelyből a német fasizmus „karjaiba" menekült Magyarország. Megkezdődött „ . . . a magyar gazdaság tényleges .beillesztése' a német .élettérbe'...", azonban mindez „ . . . csak arra volt elegendő, hogy a súlyos válság okozta visszaesését kiheverje, d» alig tette lehetővé, hogy lényegesebb előrehaladás következhessen be."

6

9 Az első világháború hadigazdálkodásával és háborús konjunktúrájával az amúgy is elmaradt gazdaságú Esztergomban az ellentmondásokat jobban kiélezte, mint a fejlettebb magyar városokban. A parasztság egy része „megszedte magát". Gyáraink - mert a hadi szállításokba nem kapcsolódhattak be - alig tengődtek, és súlyos helyzetbe kerültek a kisiparosok, kiskereskedők is. A Tanácsköztársaság leverése után a gazdasági problémák még súlyosbodtak, az ellentmondások tovább éleződtek, mert Trianonnal Esztergom gazdaságföldrajzi helyzete is megváltozott. Az eleddig szinte az ország közepén fekvő városból egyszerre határváros lett. Elvesztette a fejlettebb mezőgazdaságú Duna-balparti „Hinterland"-ját, amit aztán a helybeli földművelő lakosság — mert versenytársak nélkül maradt - éppúgy kihasznált, mint a világháborús konjunktúrát. Esztergom az ország egyik legdrágább piacává vált. A város nagyszámú kisiparosa és kereskedője pedig vá46