Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)
NEGYEDIK RÉSZ - Juhász József: Esztergom kisiparának története (1872-1982)
iparban a téglahiány. Előadja, hogy fel kell oldani a Basaharci Téglagyárban az árvízkárosultak részére zár alá vett félmillió téglát. Az elöljáróság ígéretet tett az ügy elintézésére.( l l) Az 1944. október 2-i előljárósági havi gyűlésen ismertették, hogy a következő munkákra utalnak ki anyagot: légitámadások által okozott károk helyreállítására, óvóhelyek építésére, kivételesen a lakosság által szükségesnek talált javítási munkálatokra.( 1 2) Sok iparos többször kapott behívót, sokan frontszolgálatot vagy mint műszakiak teljesítettek katonai szolgálatot. Az ipartestület a háború alatt rendszeresen ülésezett, az egyik fő feladatuk az inasok felszabadítása volt, amit a jelentkezések számától majdnem minden hónapban megtartottak. Gyűjtést szerveztek a fronton lévő iparostársak családjának megsegítésére. A háború befejezése nehéz helyzetben érte az esztergomi iparos családokat, sokan megözvegyültek, vagy fiaikat, hozzátartozóikat veszítették el. Ipartestületi székházuk a Kossuth L. u. 40. sz. alatt lebombázva, rombadőlve. Azonnal felhívással fordultak valamennyi iparoshoz, hogy ki-ki erejéhez méltóan anyagiakban vagy társadalmi munkában segítse az építkezést, hogy felépülhessen a szervezet székháza, és beindulhasson a szervezeti élet. A rombadőlt épület anyagának visszaépítésével és közadakozásból rövidesen újjáépítették az ipartestületi székházat. A felszabadulás utáni napokban reményteljesebb hang csendült ki az ipartestületi jegyzőkönyvből (1945. április 30.): ,,Az elmúlt évek nagy megpróbáltatásoknak tették ki az iparosságot. Ilyen körülmények után most már csak egy jobb, szebb jövőt várnak, mikor a műhelyek hangosak lesznek az örömtől dolgozó iparosoktól." 1945. május hó 6-án került sor az évi rendes közgyűlésre. Mikler Ferenc rendőrhatósági küldött( 1 3) felszólalásában kérte a tagságot, hogy olyan fiatal iparosokat válasszanak az elöljáróságba, akik a mai kor szellemében dolgoznak. Fiatal, tettrekész vezetőségre van szükségünk, mely fáradságot nem ismerve dolgozik mindannyiunk szebb, jobb jövőjéért.( , /') Abban az időben a legnagyobb feladat az építőiparosokra, fuvarosokra hárult. A háborúból hazatért fiatal és középkorú iparosgeneráció nagy ambícióval és lendülettel vágott neki az újjáépítésnek. Az alapvető építőanyagok szinte helyben megtalálhatók: homokot a Méhesvölgyből (a jelenlegi lőtér területe), a Strázsahegyről, követ a Szamárhegyi bányából, téglát, nagyon jó minőségűt a helyi téglagyárból, sódert a Szentkirályi sóderbányából, meszet Dorogról, cementet Lábatlanról szereztek be. Szinte mindig hiánycikk volt a kovácsszén: a városban 7-8 kovácsműhely dolgozott, hol a lovak patkolásától a szerszámok javításáig, mezőgazdasági eszközök készítéséig mindenféle lakatosmunkát elvégeztek a mesterek. A két bognárműhelyben is akadt mindig munka bőven (ezeket a szakmákat kiszorította a fejlődés). Az 1947-es választásokon Schweiczer Vilmos férfiszabó lett az ipartestület elnöke. A mesterek többsége kis munkáslétszámmal termelt, egy-kettő, esetleg három segéd serénykedett a kisipari műhelyben. Jelentős volt a lét438
