Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Juhász József: Esztergom kisiparának története (1872-1982)

JUHASZ JÓZSEF ESZTERGOM KISIPARANAK TÖRTÉNETE (1872-1984) Az első ipartörvény (1872) minden céhbeli korlátozást megszüntetett, és szabaddá tette az ipar gyakorlását. Az iparosok érdekképviseleti szerveként a céhek pótlására, de hatósági jogkör nélkül, önkéntes ipartársulatok felállítását rendelte el. Az ipartársulat első elnökségében régi, tekintélyes esztergomi iparoscsaládok tagjait találjuk. Hamarosan kiderült azonban, hogy a céhek tanító tevékenységét valamivel pótolni kell. A tapasztalatok alapján 1884-ben egyes iparágak gyakorlását képesítéshez kötötték, és létrehozták az ilyen ipart űző iparosok kötelező tagságán alapuló, bizonyos hatósági és vizsgáztatási joggal is felruházott ipartestületeket. Az esztergomi ipartestület 1886. április 11-én alakult meg, első elnöke Dóczy Ferenc sütőmester volt, aki később az Országos Iparegyesület alelnöke lett, alelnöke Bayer Ágoston kékfestő kisiparos. Dóczy Ferenc 1910-ig, 25 éven keresztül volt az ipartestület elnöke, s elévülhetetlen érdemeket szerzett e negyedszázad alatt. Az ipartestület iparáganként szakosztályokra tagolódott, tanonc- és mestervizsgázó bizottságokat szervezett. 1891-ben betegsegélyezési pénztárt hoztak létre, és iparosszállást rendeztek be. A testület tagjai Esztergom társadalmi életében is jelentős szerepet játszottak. Dóczy Ferenc sütőmester például egyik alapítója volt az önkéntes Tűzoltó Egyletnek és az Esztergomi Polgári Lövészegyletnek. Esztergom éves vásárait Orbán, Magdolna, Mindszentek és Gyertyaszentelő napján tartották, hetivásárait szombatonként eleven, nyüzsgő sokadalom látogatta (*) Ennek megfelelő volt a kínálat is. Feljegyezték, hogy az I. világháború előtti időszakban a Jókai utcát teljesen elfoglalták a csizmadiák és a magyar szabók, a Bottyán János utcát pedig az egyéb iparosok. A hetivásárok vevői túlnyomórészt a Duna túloldaláról, a volt párkányi járásból kerültek ki. Trianon után ezek a vevők elmaradtak, amit a város ipara nagyon megérzett. A két háború között - a gyáripar fejlődése miatt is - már a Bottyán János utca is elegendő volt a vásározóknak, ahol a halászoktól a csizmadiákig mindenki elfért. A népiskolai oktatás színvonalára vet fényt, hogy 1898-ban az esztergomi iparostanonc iskolában a félanalfabéta iparostanulók nagy száma miatt fel kellett állítani egy „B" előkészítő osztályt, sőt hat hónap múlva egy ,,C" előkészítő osztályt is kellett szervezni. Lassan változtak a munkáslétszám országos arányai: 1880-ban 298 ezer kisipari, 110 434