Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Pásztor Sándor: Nyomdaipar Esztergomban

4 magazinos Intertype sorszedőgépet vásárolt, mely még a mai napig működik. A Buzárovits-cég ennek ellenére továbbra is kézi szedéssel gyártotta a könyveket nagy tömegben. Laiszkyék könyvgyártása minimális volt, inkább kisebb kiadványokra vállalkoztak. A családból Kázmér általában maga szedett a gépen, Miklós legtöbbnyire gépmesteri munkát végzett, igazán a könyvkötést szerette. A szakmája is az volt. Híres nyomdászcsalád tagja volt a két Farkas testvér, Dezső és József. Dezső mozgalmi ember volt, s mint ilyen valóban aktív társadalmi életet élt. A szakma mesteri mivelése mellett - kitűnő akcidens szedő volt - szabadidőben színdarabokat tanított be, énekkart szervezett. Igen nagy sikerrel mutatta be az együttes Molnár Ferenc, Móricz, Jókai sok ismert színművét a szenttamási olvasókörben. Nem volt szervezett nyomda. Az államosítás után 1949-ben a Laiszky nyomda megszűnt, a Buzárovits-nyomdába olvadt be. A gépek egy része is oda került. A betűk sajnos használhatatlanok voltak, mert a kis nyomdák más és más betűmagasságot használtak, hogy a munkások ne segíthessenek a másik nyomda munkásainak egy-egy hiányzó betű átadásával. A betűkészletek végesek voltak, ezért, gyakran néhány betű hiánya miatt a szedést nem lehetett folytatni. 1893-ban létesült a Hunnia Nyomda igen kis befektetéssel, alapítója Gerenday József volt. Kis kapacitása miatt csak apró munkák gyártásával foglalkozott; egy két alkalmazottat tartott. Ez sem volt szervezett nyomda. Az államosíás után a Buzárovits-nyomda kebelezte be. A háborús pusztítások, az ostrom utáni gazdasági élet lassú kibontakozása, nem kevésbé a nyomdaipar szerepének háttérbe szorítása megint stagnálást idézett elő városunk nyomdaiparának fejlődésében. A meginduló közigazgatás, a politikai és gazdasági élet azonban mégiscsak elmozdította városunk nyomdaiparát a holtpontról. 1945. június 9-én a Hunnia Nyomdában látott napvilágot Esztergom legendás hírű heti lapja, a Szabad Esztergom, az örökké bohém és mindig rohanó, kemény tollú Muzslai Zsitva János szerkesztésében. A lap nem minden körben volt népszerű, hiszen a szerkesztő nem igen írt körül semmit, azonnal nevén nevezte a dolgokat. Következetes volt, hű katonája az új társadalmi rendnek, de könyörtelen ellenfele a kibontakozás meggátlóinak. Érdemes belelapozni a lap első számába. A vezércikk címe: Munkára! A második oldalon ingyenes közoktatást sürget. A világpolitikai rovat az USA és a Szovjetunió együttműködéséről számol be, hírt ad a négy nagyhatalom közleményéről, mely Németország lefegyverzéséről szól. A háború szomorú utóhatásáról egy tragikus hír: Robbanás! Halált okozó háborús akna. 1946-tól a Buzárovits-cégnél készült a lap 1948. május 16-ig, ezután azonban már Komárom megyei Dolgozók Lapja címen jelent meg. Az új forint megjelenése után is nagy anyagi nehézségekkel küzdött a főszerkesztő, aki minden volt egy személyben. A kinyomott lapot 1000 példányban Fux Tiborné vette át, aki az eladással foglalkozott. Ö rendszerint megelőlegezte a lapot, ami kb. 700-750 forintot tett ki. Az összeget a szerkesztő befizette a nyomdának, ebből volt a heti fizetés jó része. Az államosítás 1949 decemberében valósult meg; ismét 431