Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Pásztor Sándor: Nyomdaipar Esztergomban

teli nyomtatványokat gyártott raktárra, melyeket raktári számmal látott el, és az üzlethez tartozó nyomtatványtárban készletezett. Igy a termelői haszon és kiskereskedelmi árrés is a cégé maradt. Még 1945-ben is láthattuk munka közben Philipp Konrádot. Nyolcvan egynehány évesen sem választotta a puha bársonyszéket, hanem az üzletben töltötte az idejét. Szótlan ember volt már ekkor, keze reszketett, menni is csak csoszogva tudott, de mindenre figyelt, ami az üzletben történt. A levelezést és a számvitel egy részét még haláláig ellátta. Gyönyörű kézírása volt, betűit szebben nyomtatni sem lehetett volna. Philipp Konrád fiának, Józsefnek a neve is ismertté vált a harmincas években egészen az államosításig. Idős atyjával együtt, majd később önállóan is tovább fejlesztette az 1877-ben alakult Buzárovits-céget. Igen jó üzleti érzékkel vezette az üzemet, nem sajnált áldozni új gépekre és berendezésekre. Intelligens, kimondottan imponáló megjelenésű férfi volt, dolgozóival szigorú és következetes. Tagja volt a Nyomdaipari Főnökegyesületnek, és minden esetben betartotta a Nyomdász Szakszervezet kollektív szerződését. Ez főleg a 8 órai munkaidőre, a bérre és egyéb szociális juttatásokra vonatkozott. A leglényegesebb, hogy csak szervezett dolgozókat foglalkoztatott, igaz a szakszervezet oly erős volt, hogy mást nem is tehetett. Ezt az erőt a kenyérféltés, a csekély perspektíva, a szakmai rátartiság és a szociáldemokrata párt tagjainak akkori munkáspártoló tevékenysége sugallta. A magas tagsági díj, ami tulajdonképpen a nyomdász szakszervezetnél az önsegélyző és Nyugdíjegyesület finanszírozását szolgálta, nagyon megkötötte a szervezett munkásokat. A munkanélkülivé váltak rendszeres segélyt kaptak, a 60 éves korúak nyugdíjban részesültek. A létért való harc, a segélyekért és a reménybeli nyugdíjért folytatott küzdelem az akkor magasnak ítélt nyomdászfizetés jó részét elvitte. A kollektív szerződés rendszerint és rendszeresen közölte a szakágakra részletezett bérskálát. A Buzárovits-cég sosem a minimumot fizette embereinek, hanem általában a közepes bért kínálta, kiemelt képzettségűeknek viszont a maximális javadalmazást adta meg. Ekkor még heti fizetés volt, ami a karácsonyi ünnepekre duplán járt. Ez is egyik vívmánya volt abban az időben a szervezett nyomdáknak, ezen nem lehetett vitatkozni, de nem is volt rá példa, hogy ez alku tárgyává vált volna. A munkabeosztás viszont nem adott módot arra, hogy a dolgozók „mellékest" vállaljanak, mint manapság. A reggeli munka kezdés nem volt túl korai, az ebédszünet 2 óra, majd a munkaidő másik része a hosszú déli pihenő után következett. Ez a munkarend már inkább a főnökség érdekeit szolgálta. Az asszonyok általában nem „dolgoztak", „csak" a háztartást vezették, a gyermekeket nevelték, és meleg ebéddel várták haza kenyérkereső férjüket. Egyes nyugati országokban ma is ez a munkarend, de főleg a déli meleg miatt nyújtják meg az ebédidőt. Az egyház óriási megrendelő bázisnak bizonyult, és igen nagy bizalommal fordult újra meg újra a céghez. Philipp József nemcsak jó, hanem előrelátó vezető is volt. Dorogon létlehazta 1924-ben az ügyviteli nyomtatványokat gyártó fióküzemét, ezzel jövedelme nem csak a könyvgyártástól függött. A főüzemet azon 429