Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „Míg Esztergom panaszkodik és szaval, a többiek előre haladnak." (1848-1919)

már a kor követelményeihez gyorsabban alkalmazkodó szakmák termelési eredményei adják. 1910-ben városunkban mintegy 50 szakma létezett, itt csak a legfontosabbakra térhetünk ki. Ha csak a foglalkoztatottak számát nézzük, az élre a ruházati ipart kell tennünk, amely a kisiparban dolgozók majdnem 40%-át (kb. 800 főt) foglalkoztatja. Ez a legszegényebb szakma városunkban, közöttük találjuk a legtöbb egyedül, vagy 1-2 segéddel dolgozó mestert. A fejlődést ebben a szakmában csak az jelzi, hogy növekszik a női szabók és a nődolgozók aránya. A második helyre tört fel - az 1820-as évekkel kezdődő egyházi építkezések, majd a század nyolcvanas éveiben megindult jelentős városi közületi építkezések kapcsán - az építőipar, amely most több mint 270 főt foglalkoztat. A közületi építkezések „felhozták" az élbolyba az építőanyag-ipart és a faipart is. Az építőiparosok sorában több tehetős mestert találhatunk, a másik két iparágat pedig — mint láttuk - több gyár is képviseli. S a gyárak mellett téglagyártó-, cementlapokat, kályhacsempéket előállító és kályhákat építő, 10-nél több dolgozót foglalkoztató, gyárszerű műhelyeket is találunk; pl. az Esztergomi Kályha és Agyagáru Rt.-ot, amely 18-20 főt foglalkoztatott (1912-ben alakult). A század végén még elég jelentős volt a város kádáripara és kocsigyártása is. Megőrizte helyét az élvonalban az élelmiszeripar is, amely szintén 200nál több dolgozót foglalkoztatott. A Schrank likőrgyár mellett olyan jelentős műhelyeket találunk, mint Brutsy János (alapítva 1850) és Eckstein Lajos (alapítva 1888) szeszfőzdéje. A város malomipara viszont nem fejlődött. Az élelmiszeripar mellé felzárkózott a korszerű vendéglátó- és szállodaipar is. A régi mészárosok, sütők, kocsmárosok mostani utódai mellett a vendéglátás reprezentánsai a Szent István (a mai Fürdő Szálló), a Magyar Király (napjainkban a tanítóképző főiskola kollégiuma) és a Három Szerecsen szállodák és éttermek. (1904-ben a városban 120 korlátlan kimérési engedéllyel rendelkező kocsma volt, s szeszesitalt árusíthattak a kávéházak és a szatócsüzletek is, de számos zug pálinka- és borkimérés is működött. A városi vezetés az alkoholizmus elleni küzdelemben a nyilt kocsmák számát később 50-re korlátozta.) A régi vasipar is - bár most a középmezőnyben található - megújhodott. A kovácsok, rézöntők stb. mellett egyre több géplakatost, mechanikust, vasesztergályost találunk. Új iparág a gépgyártás, amelyet a prímási gépjavító és gépgyár mellett olyan jelentős üzemek képviselnek, mint Knorr János (alapítva 1870-ben) és Till József (alapítva 1889-ben) vasöntődéje. 42