Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Pásztor Sándor: Nyomdaipar Esztergomban

zenkét pontot és a Nemzeti dőlt is. Jogutódja a nyomdának ma is van: a budapesti Franklin - nyomda. Esztergom Mátyás fénykorában állt legközelebb ahhoz, hogy otthont adjon a könyvnyomtatás művészetének, igény és indíték egyaránt lappangott a hajdani főváros ősi falai között. Itt volt a katolikus egyház fellegvára, az érsekség, a káptalan. Az egyház adminisztrációját, az egyházi irodalmat, a teológiai oktatást bizonyára segítette volna a városi nyomdaipar termékeivel. A nyomtatott betű elterjedését a török uralom azonban évszázadokra vetette vissza, így városunkban sem lehetett gondolni a könyvnyomtatásra, a művelődés fejlesztésére. Az évszázados török rabság megszűnése, Esztergom visszavétele után hosszú évekig nem indult meg az élet egykönnyen. Éhinség, járványok tizedelték a lakosságot, az iparos réteg, a polgárság, a parasztság mindentől kifosztva, koldusszegényen csak élete fenntartására gondolhatott. Egy kis fellélegzés után megpróbáltatások következnek. Rákóczi Ferenc szólítja hadba a kardforgatásra képes férfiakat, hogy megszabadítsa hazánkat a német önkényuralomtól. Ez a harc sem virágoztatta fel hazánkat; szűkebb pátriánkat és környékét pestis járvány tizedelte. Az esztergomi érsekség és a főkáptalan 1543-ban elhagyta székhelyét, és Nagyszombatba menekült a török hadak elől. Az egyházi kiadványok így hosszú ideig Nagyszombatban és másutt kerültek sajtó alá. Mégis megalakult egy nyomda városunkban 1761-ben. Pozsonyból települt ide Royer Ferenc Antal német nemzetiségű nyomdászmester. Exisztenciát sejtett abban, hogy Mária Terézia Gróf Barkóczy Ferencet nevezte ki Esztergom hercegérsekévé, és ez alkalommal az uralkodónő visszaadta a várat is a hercegprímásnak. Royer bizton számított rá, hogy ezzel újból megindul Esztergomban a szellemi élet, visszatér az érseki hivatal és a káptalan. Royer nyomdája megkezdte munkáját, feltehetően a régi megyeháza épületének közelében. A vállalkozó családi örökségét kívánta így befektetni. A nyomda betűkészlete azonos volt a pozsonyi nyomdáéval. Sajnos a papi hivatalok visszatérése késlekedett, így elmaradtak azok a rendelések, amelyekre Royer számított. A nyomdát megszüntette, és 1765-ben elhagyta a várost. Az utókor számára nagyon kevés nyomtatott mű maradt meg tőle. A fennmaradt néhány latin nyelvű példány kivitelezésében, tipográfiájában hasonlatos a más korabeli nyomdák műveihez. A nyomtatás mellett könyvkötészetet is működtetett. Egy újabb emberöltő telt el, még végül is 1820-ban az új hercegprímás, Rudnay Sándor visszatér Esztergomba, és elfoglalja az ősi széket. Az érsekséggel együtt a főkáptalan is visszaköltözött. Rudnay 1822-ben lerakta az új székesegyház, a világhírű Bazilika alapjait. Megpezsdült a vér az ősi falak között. A katedrális építése mindenképpen gazdasági fellendülést okozott. Messzi földről érkeztek építőmesterek, kőfaragók, akik itt le is telepedtek. Rudnay óriási energiája kiapadhatatlan volt. Esztergomot a szellemi és egyházi élet központjává kívánta fejleszteni. Az egész országból maga köré gyűjtötte a papi 427