Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Baják István: A SZIM esztergomi marógépgyára

javító munkától eltekintve a rendszeres munkaellátás nagy gondot jelentett. A Diósgyőri Gépgyár részére végzett bérmunka, majd különböző mezőgazdasági rendeltetésű gabonaőrlők és ún. „Villám" törőgépek készültek, és töltötték ki a kapacitást. A felszabadulás nemcsak a háborús szenvedések végét jelentette, hanem ennél jóval többet; új társadalom építése kezdődött. Miként az országban, úgy a gyárban is nehéz viszonyok között született az uj élet. A gyárban megalakult a Vasas Szakszervezet helyi csoportja és a munkáspártok gyári szervezete. Ettől kezdve a munkások már nemcsak a termelőmunkából, hanem az irányításból, a gyárvezetés ellenőrzéséből is egyre inkább kivették részüket. Korabeli dokumentumok szerint 1945. augusztus hóban az üzemi Bizottság taajai a következők voltak: Kozma Pál, Szabó Rácz Ignác, Pásztor Károly, Bors Vilmos, Sárkány Kálmán, Dénes Kálmán, Kósa Ferenc, Sziffert József, Garai József, Páva Ferenc. 1945 júliusában megindult a rendszeres villamosenergia ellátás. Lényegében ezzel elkezdődött a folyamatos termelőmunka. Az előbb említett járműjavítás, bérmunka és mezőgazdasági jellegű gépek előállítása mellett rövidesen megindult a szerszámgépgyártás. 1946-ban megbízást kapott a gyár jóvátételi gépek gyártására. A SHM 550 típusú harántgyalugépek gyártása kezdődött meg, ezt a Budapest Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt. céggel párhuzamosan gyártották. 1946-47-ben mindkét gyár nagy mennyiségben gyártotta ezt a típust. Jóvátételre szállított harántgyalugépek mellett kisebb-nagyobb menynyiségben jóformán minden korábban kifejlesztett típus gyártására sor kerül. A körülmények gyors normalizálását jelentette, hogy 1946-ban új harántgyalugép tervezését is megkezdték. Ebben hasznosították a korábbi, több évtizedes harántgyalugépgyártás tapasztalatait, és felhasználtak egy német mintagépet is. Ez 1941 -es konstrukció volt, a német Zimmermann cég gyártmánya. Ez a típus ebben az időben európai viszonylatban is a legkorszerűbb harántgyalugépek egyike volt. A gyártás jogát is megszerezték a német gyártól. A PW 550-es típusú gyalugép gyártása tulajdonképpen csak az államosítás után indult meg. A gyárban 1947-ben átszervezést hajtottak végre, ez az ésszerűbb üzemi elrendezés révén javította a termelési folyamatot. A kialakuló új társadalmi viszonyok, a munkáshatalom fokozatos erősödésének első konkrét jele, hogy a gyárban megépültek az első munkásfürdők és öltözők. A társadalmi és politikai viszonyok változása, fejlődése sürgette a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételét. 1948 márciusában a 100 főnél többet foglalkoztató más vállalatokhoz hasonlóan ezt a gyárat is államosították. Az államosítás idején kb. 230 munkás és 30 alkalmazott dolgozott a gyárban. Az új vállalat első vezetője Kozma Pál tervezőmérnök lett. Az államosítás reggelén, 1948. március 26-án, a gyári szakszervezet és a pártok vezetői a dolgozókat ünnepi gyűlésre hívták. Az államosítás bejelentését a gyár dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták. 345