Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „A városi polgárság... vajmi keveset törődött a haladással, inkább élt puritán egyszerűségben" (1683-1848)

foglalkoztatott, és egyes esetekben árszabályozást is életbe léptetett a fogyasztók és az idegen iparosok védelmében.

3

6 * Az iparosság és a céhek előzőekben vázolt jelentősége ellenére Esztergom gazdaságának XVIII. századi fellendülését elsősorban mégis a bortermelésnek és a borexportnak köszönheti. Említettük, hogy hazánk e század elején jelentős tömegben exportált bort és szarvasmarhát Ausztriába és az örökös tartományokba. A borkereskedelembe városunk is be tudót* kapcsolódni. Az Esztergomban hagyományos szőlő- és bortermelés fellendülését lehetővé tette a rendelkezésre álló nagytömegű olcsó munkaerő, hiszen az itt letelepedett jobbágyok, zsellérek elsősorban ezen a területen jutottak munkához. ,,A bort... az ország felső részei felé és a bányavárosokba tengelyen, továbbá Győr és Moson felé, valamint Ausztriába dunai hajókon szállítják. . . .".

37 - Annak ellenére, hogy a „mészárosok útja" a Duna mindkét partján érintette városunkat, az „. . . itteniek közül csak kevesen használják ki ezeket az előnyöket, hanem az idegeneknek engedik át azokat."

38 A borkereskedelem Esztergom vásárváros-funkcióját újra életre keltette (a hetipiacok mellett élénkek voltak az állatvásárok, továbbá az esztergomi, a párkányi és a bátorkeszi országos vásárok). Ez kedvezően hatott az agglomeráció egész gazdaságára, bár ez a funkció

1 több okból nem teljesedhetett ki. Többek közt, mert a borkereskedelem a XIX. század elején végleg lehanyatlott, továbbá mert a gabonaés gyapjúkonjunktúra városunkban nem éreztette hatását. A város Duna-jobbparti vonzáskörzetének mezőgazdasága - amely zömében egyházi birtokosok kezén van - ti. még ekkor is nagyon fejletlen; a fejlettebb mezőgazdaságú túlsóparti körzet exportgabonáját és egyéb exporttermékeit pedig Párkány gyűjtötte össze és kapcsolta be o nyugati kereskedelmbe. (Párkány ebben az időszakban indult erőteljesebb fejlődésnek, és Esztergom ikervárosává nőtte ki magát.) Joggal merül fel a kérdés: az esztergomi ipar miért nem tudott felzárkózni a bortermelés mellé, s miért nem tudta a gazdasági élet „szekerének kerekét" gyorsabban is forgatni, továbbvinni a borkonjunktúra adta lendületet, hiszen a potenciális lehetőségek itt is megvoltak. A válasz összetett, és egyaránt gyökerezik a magyar gazdaságfejlődésről vázlatosan már elmondottakban, valamint Esztergom sajátos gazdasági-társadalmi helyzetében. A kettő kölcsönösen és kedvezőtlenül erősítette egymást városunk esetében. Mivel a tőkés ipar kialakulásának természetes, szerves útja (a kisárutermelők lassú differenciálódása) szinte mindenütt járhatatlan volt, Nyugaton és Keleten egyaránt ,,a kívülről beavatkozó tőke" (elsősorban a kereskedelmi töke) gysrsította fel ezt a folyamatot. Magyarországon igen jelentős, opera31