Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

NEGYEDIK RÉSZ - Pálmai László: A Labor Műszeripari Művek

és olajtárolóra. Mindezen építkezések betetőzéseként átadásra került az új alkatrészgyártó műhely, amely további lehetőséget biztosított a termelés jobb megszervezésére, a korszerűbb gyártás bevezetésére. A termelőberendezések egy részét lecserélte a vállalat új gépekre, ugyanakkor a profilnak megfelelően újabb technológiai berendezések, eszközök és üzemrészek kezdték meg munkájukat. Szükséges megemlíteni, hogy ekkor kerültek beállításra a fém lemezmegmunkáló gépek, sor került egy, az acélok és színesfémek hőkezelésére, galvanizálására alkalmas korszerű üzemrész megépítésére és indítására. Mindezek a beruházások lehetővé tették a főprofilnak, a repülőgépgyártásnak magasszintű és minőségileg kifogástalan biztosítását, megalapozva ezzel a vállalt jó hírnevét. Az ellenforradalom után nehéz helyzetbe került a vállalat. Nem mintha ellenforradalmi pusztítás érte volna, bár kétségtelenül érzékeny veszteséget jelentett a termelés 50 %-os visszaesése. Az volt a nagy baj, hogy a gyártmány összetételének jelentős hányadát kitevő repülőgépgyártás és javítás elvesztette 1956 előtti jelentőségét, anyagi és erkölcsi bázisát. A nehéz időkben lehetőség kínálkozott hasonló technológiai feltételeket igénylő, de más termékek gyártásának megindítására. Bár 1957ben még készült lengyel exportra JAK—18. típ. motoros repülőgép, mégis elkezdődött a repülőgépgyártás visszafejlesztése és ezzel párhuzamosan az lkarus-30 és lkarus-55 típusú autóbuszok nagyjavításának megkezdése. A gyakorlat azonban hamar bebizonyította, hogy a repülőgépgyártást a karosszériajavítás nem tudja kiváltani sem szakmai, sem műszaki, sem gazdaságossági szempontból, ezért ez az út hosszú távon nem volt járható a vállalat számára. A faipari területen viszont a gyümölcsláda gyártásának igénye rendkívül megemelkedett, ezért üzemátrendezéssel a mai ebédlő területén nagy létszámban és több műszakban női munkaerőt tudott a gyár foglalkoztatni. A gyárkapun belüli légkör azonban tovább romlott, ezért a gyár illetékesei látva a nehézségek tornyosulását, tovább keresték a kibontakozás útját. Nyilvánvaló volt, hogy a gyári technológiának és szakmai feltételeknek megfelelő terméket kell találni, mert csak így lehetett remélni a hatékonyság biztosítását. 1958-ban a gyárvezetésben bekövetkezett változás a kibontakozás útját is jelentette. A vállalatnak a lakókocsik gyártásában már nagy tapasztalata volt, ezért a lehetőséget a járműfelépítmény gyártásának megvalósításában látták. Igy került sor fémépítésű lakókocsik előállítására, majd különleges rendeltetésű gépkocsi-felépítmények tervezésére és gyártására is. (Jégszállító, ecetszállító, bútorszállító stb.) A különleges rendeltetésű gépkocsi-felépítmények tervezése és gyártása tapasztalatok hiányában rendkívül nehézségeket és keserves termelési körülményeket okozott, azonban a jövőt illetően mégis sorsdöntő lett a vállalati jövőt körvonalazó döntések meghozatalában. A gépkocsigyártás megjelenése 1957-ben egyelőre még csak a vállalat gondjait szaporította. Éppen ezért kereste a vezetőség a termék293