Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

HARMADIK RÉSZ - Baják István — dr. Csiffáry Nándor: Esztergom szocialista iparosításáért kiváló munkát végzett személyiségek életrajza (Balázs Tibor, Boga Gyula, Csetényi József, Dobos László, Győrfi Zoltán, Hazai Jenő, Karakas Lajos, Kerekes Pál, Kovács László, Lehner Károly, Nóvák István, Rubik Ernő, Szilágyi János)

Lehner Károly (1919-1976) Szombathelyen, 1919. augusztus 15-én munkáscsaládban született. Édesapja MÁV fűtőházi munkás volt. Iskolai tanulmányait befejezve, vízvezeték-szerelői szakmát tanult. Már iparitanuló korában kapcsolatba került a munkásmozgalommal. 1935-től tagja lett a szociáldemokrata ifjúsági szervezetnek. 1938-ban segédi vizsgát tett, és ettől kezdve 1940-ig Szombathelyen dolgozott vízvezeték-szerelőként. 1940-ben sorköteles katonai szolgálatra hívták be a légierők szombathelyi alakulatához, ahol tisztes honvédként teljesített katonai szolgálatot. 1945 tavaszán Pozsonynál szovjet fogságba esett. Két évet hadifogolyként a Szovjetúnióban töltött, ahol antifasiszta iskolát végzett. 1947-ben tért haza, és vízvezeték-szerelőként kezdett dolgozni Ajkán a Magyar Bauxit Vállalatnál. Még ebben az évben a Magyar Kommunista Párt tagja lett, hamarosan a pártszervezet káderese. 1948-ban az üzemi bizottság elnökévé választották. Példamutató helytállása elismeréseként a vállalat javaslatára 1949-ben felvételt nyert a Gazdasági-Műszaki Akadémiára, melyet 1951-ben sikeresen végzett el. Főiskolai tanulmányainak befejezése után az esztergomi Sportárutermelő Vállalat igazgatójává nevezték ki. Nagy lendülettel, energiával kezdte meg itteni működését. Ettől kezdve élete szorosan kapcsolódott a vezetésére bízott vállalathoz és Esztergom városához. Kezdettől fogva arra törekedett, hogy kellő megalapozással biztosítani lehessen a vállalat perspektivikus fejlődését. Erőfeszítése nyomán 1952-től szembetűnően gyors fejlődés indult meg, és nagyarányú beruházási program keretéijen számos új létesítménnyel gazdagodott a vállalat. Igy 1952-ben épült meg az új öltöző, az alkatrészgyártó műhely és az irodaépület. 1953-ban elkészült a kombinátüzem, a repülőtéri hangár, a motorjavító műhely, a üzemi étkezde, a legényszálló és a bölcsőde, a napközi otthon és a dömösi üdülő. 276