Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - „A városi polgárság... vajmi keveset törődött a haladással, inkább élt puritán egyszerűségben" (1683-1848)

3. A VÁROSI POLGÁRSÁG ... VAJMI KEVESET TÖRŐDÖTT A HALADÁSSAL, INKÁBB ÉLT PURITÁN EGYSZERŰSÉGBEN..." (1683-1848)

2

2 A török alóli felszabadítást (1683) követő három évtizedben is alig javult valamit városunk helyzete; egyrészt mert Buda felszabadításáig (1686) szinte állandóan veszélyeztették a gyakran a város határáig portyázó vandál török-tatár csapatok, másrészt mert a Rákóczi szabadságharc (1703-1711) küzdelmeiből sem „maradhatott ki". A Habsburg' zsoldos seregek megszállóként viselkedtek mindenütt, mert ,,. . . az idegen katona általában ellenséges földnek tekintette még a királypárti Magyarországot is".

2:

! Esztergom is csöbörből vödörbe esett; a szultán helyett a királynak adózott, kamarai igazgatás alá került. Az átvonuló vagy itt szállásoló „. . . hadcsapatok nem kímélték a népet és vagyonát... a föld terményeit, vetéseit elgázolták, lekaszálták, vagy fölégették, a barmokat pedig elhajtották".

2

4 „Régi birtokát (csak Gy. L.) a jelképesen már... 1683-ban visszahelyezett káptalan kapta meg. Ám ennek a jogállása sem volt zavartalan. A várban elhelyezett császári őrség lefoglalta a káptalani rév-vámot, a halászok szolgáltatásait, a kaszálókat; birtokba vették malmát, mészárszékét, kocsmáját. De nem csupán a helyőrség, maga a jobbágyság sem volt hajlandó elismerni az egyház birtokjogát."

2

5 A török uralom alatt a Várat környező apró települések mind elpusztultak, megmaradt népeik a királyi városba, Érsekvárosba, Szenttamásra és Szentgyörgymezőre menekültek. így is e négy település életben maradt lakossága 1683-ban 4-500 főnél több nem volt. A felszabadítás után gyorsan benépesültek e települések: a megmaradt magyarok és rácok mellé a bécsi udvar németeket telepített, és az ország más vidékeiről jelentős számú magyar érkezett. Az 1700-as évek első évtizedeiben - amikor Bél Mátyás itt járt — a királyi városnak kb. 2000, a másik három településnek együtt 5-600 lakója lehetett. Arról, hogy milyen körülmények között élhettek, az ő feljegyzései adnak hű képet. „A mostani város a réginek a romjaira telepedett rá, de sokkal kisebb kiterjedésben ... A várostól délre fekvő terület szántóföld ugyan, de egy negyed mérföldnyi kiterjedésben csupán épületrom. De ha ezt a romos területet be nem vetnék, nem volna lehetőségük a polgároknak a földművelésre. Más szántóföldjük ugyanis nincs nékik. . . . Erdeiket elvesztették ... Kaszálókban sem gazdagok. ... A szöllőterület kevesebb, mintsem elegendő volna az egész városnak . . . Ilyen szűk területen nem lehetséges az egyedül földműveléssel, vagy csupán szöllőműveléssel foglalkozó életmód. . . . Ennek híjján egyesek kocsma tartásával, élelmiszerekkel és ruházati cikkekkel való kereskedéssel segítenek magukon, mások kézművességgel foglalkoznak; részint ruhafélék és eszközök készítésével, mint a szabók, cipészek, szíjjgyártók, kö26