Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - A feudális egyház, majd a török jármában küszködő város (1241-1683)

tegei - az ugyancsak szegény agrárpolgárság tette ki.> Hiányzott tehát a társadalmi munkamegosztásnak az a szintje, amely a városfejlesztés nélkülözhetetlen előfeltétele. A legfőbb hatalmi szerepkör, a főváros-funkció elvesztése - de legfőképpen az egyház feudális gazdaságpolitikája - így vetette vissza azt az erős és bíztató jövőt Ígérő táisadalmi-gazdasági alapot, amely városunkban a XI-XIII századokban kialakult. Azt, hogy Esztergom mégis meg tudta tartani város rangját, történelmi múltjának és polgársága kitartásának köszönheti; 1518ban, országgyűlési határozattal sikerült visszanyernie régi kiváltságait is. Az igazsághoz hűen ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az Egyház — bár elsősorban a Várban és Érsekvárosban fejlesztett és építkezett - a királyi városban is több jelentős egyházi objektumot létesített. Ezt érzékelhetjük a következő „leltárból" is: ,,. . . az egyszerűbb vagy kőből épített lakóházak százain, az érseki vár, a Vízi-város és a királyi város erőfalain kívül a XVI. század elején kb. 30 templom, egy tucat kápolna és 10 kolostor alkottq a város monumentális épületeit."

21 Ilyen „infrastruktúrával" akkoriban kevés magyar város dicsekedhetett. Esztergom teljes lehanyatlása a török uralom alatt következett be. A mohácsi csata után a Vár a végvárak sorába került, és sorsában osztozott közvetlen környéke is. Esztergomot néhány évig Szapolyai János és Ferdinánd „felváltva" birtokolták, majd 1530-ban az érsek a Várat a császárnak adta át, míg ő egész udvarával és kincseivel 1541-ben Nagyszombatba költözött. (Az érsekség és a főkáptalan uradalmaik kezelésére prefektusokat hagytak itt; azok gondoskodtak - ha egyáltalán tehették - az uradalmi javak kezeléséről.) A Várat és környékét a török 1543-ban foglalta el, és ekkortól - 10 évi megszakítással (15951605) - 1683 őszéig török kézen volt. Városunkra - ezer esztendős története folyamán - a legsúlyosabb megpróbáltatások sorozata szakadt. A Vár és környéke (a királyi város, Érsekváros, Szenttamás stb). a harcok során szinte teljesen elpusztult, a lakosságot a harcok és üldöztetések irtották, járványok tizedelték. A török megszállás tizenhárom évtizedéről is keveset tudunk. Esztergom is - mint más megszállt magyar városok - elvileg a szultán tulajdonát képezte, ún. khász birtok volt. A mindenkori szultáni helytartók, mert uralmuk csak ideiglenes lehetett, rablógazdálkodást folytattak itt is. A lakosságtól termény- és pénzadót szedtek, s gyakran igénybe vették őket közmunkákra, a Vár, az utak karbantartására és fuvarozásra. Rendszeres iparűzésről és kereskedésről - kivéve a legszükségesebb megélhetést, a továbbélést biztosító tevékenységeket alig beszélhetünk, tán 1605 után, a második török megszállás évtizedeiben. (A legújabb kutatások szerint egyes, a török által megszállva tartott területeken gazdasági előrehaladásról is beszélhetünk. Esztergomra ez - végvár lévén - aligha vonatkozhat.) * * * 25