Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - A feudális egyház, majd a török jármában küszködő város (1241-1683)

a Nyugattal, hanem a jobbágyterhek megnövelésével (szigorodnak a megkötések, ismét előtérbe kerülnek a természetbeni szolgáltatások stb.), azaz az ún. második jobbágyság minden rendelkezésre álló eszközével. A földesurak és nemesek a városi kézműipar profilját is a saját érdekeik irányába tolják el, ami annak visszafejlődését, reagrárizálódását eredményezi. „A hazai kereskedő tőke, amelynek felhalmozása egyébként is korlátozott volt, a városok hanyatlásával (ti. városaink is csaknem teljesen elveszítették az előzőleg kivívott jogaikat - Gy. L.) együtt defenzívában volt a földesúri kereskedelemmel szemben, így nem járult hozzá a kisipari keretek szétfeszítéséhez."

1

7 A városi iparosság a céhek védőburkába próbál menekülni. (Hazánkban az első céhek az Anjou királyok korában alakultak nyugati, elsősorban német mintára. A XV. századból 36 céhet ismerünk, 1541 előttről összesen 102 magyar céhet tudunk kimutatni.)

1

8 Városunkban is megjelennek az első céhek, az iparosság gazdasági érdekvédelmi szervezetei. Esztergom ismert legrégibb magyar céhszabálya a csizmadiáké 1473-ból, amelyet II. Ulászló 1496-ban erősített meg. Ugyanebben az évben erősítette meg a király az esztergomi horvát vargák szabályzatát is, s ezt ,,. . . 1569 és 1600-ban megújítják, majd átadják a komáromi, ezek pedig 1699-ben a győri és pápai vargáknak."

1

9 Tudunk a cserzők és a tímárok céhének létezéséről is. Az esztergomi, a komáromi, a győri és az érsekújvári ötvösök közösen alkottak céhet, szabályzata 1529-ből való. Az esztergomi borbélyoknak, seborvosoknak 1597-ben, Esztergom török alóli első visszavétele után örsy Péter vicekapitány adja ki a szabadságlevelet.

2

0 A XVI. századdal kezdődő korszakot késői feudalizmus néven tartja számon a magyar gazdaságtörténet. (Lényegében innen kezdődik Kelet-Európa — és benne hazánk - gazdasági lemaradása, az a több évszázados hátrány, amelyet a szocialista útra lépett országok 1945 után igyekeznek „ledolgozni".) Magyarországon ezt az időszakot még bonyolítja, és profilját sajátosan élesebbé teszi egyrészt az 1514-es parasztfelkelés, amelynek kirobbanását sokban előkészítette a második jobbágyság kibontakozása, másrészt a több mint másfél évszázados török uralom. Országunk három részre szakadásával felbomlott az egységes belső piac, megszűnt az egységes külkereskedelem, s végleg megfeneklett a magyar városfejlődés. A felvázolt gazdasági-társadalmi visszafejlődési folyamat Esztergomot sem kerülte el. Sajnos, a város irattára a török időkben teljesen megsemmisült, így erről az időszakról keveset tudunk. Az eddig elmondottakra visszagondolva viszont joggal feltételezhetjük, hogy Esztergom gazdasága a XV—XVI. század fordulóján — Estei Hippolit és Bakócz Tamás érsekek idejében - állhatott a legmagasabb fokon. Azonban ekkor sem rendelkezett - figyelembe véve a tatárjárás előtti és a mostani körülményeket - olyan potenciális belső és külső erőkkel, amelyek révén elérhette, vagy akár megközelíthette volna a XII—XIII. század zenitjét. A mostani Esztergom lélekszáma lassan gyarapodott, nem volt gazdaságilag erős kereskedő és iparos polgársága; létező ipara nemcsak hogy nem tudott elszakadni a mezőgazdaságtól, de most jóval közelebb állt ahhoz, mint 250-300 esztendővel azelőtt. A városi polgárság zömét - nem számítva a szűk nemesi, patríciusi ré24