Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)

MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - A feudális egyház, majd a török jármában küszködő város (1241-1683)

elődei. III. Endre király 1294-ben személyesen jött Esztergomba, hogy elsimítsa a polgárok és Ladomér érsek között kiéleződött ellentéteket, ti. a városi polgárok ,, . . . a városi palánkon belül lakó érseki, káp(alani és más papi népeket a saját joghatóságuk alá igyekeztek vonni". A megegyezés létrejött, s az érsek „mindennemű pénzbírságot és büntetést elengedett a polgároknak, sőt hosszas rábeszélés után az egyházi átok alól is feloldozta őket."

1

2 A harc azonban még ugyanabban az évben újra kiéleződött, mert a mészárosok ,, . . . szervezkednek az egyházi népek közt lévő mészárosok konkurrenciája ellen, mely ellen a gazdasági őszinteség korában úgy védekeznek, hogy megtámadják az érsek népei közül származó mészárosokat és elverik azokat... testületileg tagadják meg az egyháznak a kötelező fél ökörbőr beszolgáltatását... az érsek az ellenszegülő tizenöt esztergomi mészárost egyházi átokkal sújtotta."

1

3 A város polgársága a XIV-XV. században is folytatta harcát, de egyre lankadó erővel és egyre kevesebb sikerrel. Igaz, 1326-ban I. Károlytól a szabad királyi város jogot - s vele hűbéri birtokként Kovácsi falut is - megkapta Esztergom, de körülötte a „hurok egyre jobban szorult", mert a környező települések (örmény, Zsidód, Szentpáli, Szentkirály, Szenttamás stb.) is már vagy az érsekség vagy a főkáptalan hűbéreseivé lettek. 1397-ben aztán a város adója teljes egészében az érsekség kezébe került, s végül - a harc befejezéseként - 1502-ben Bakócz Tamás érsek 4.000 aranyért zálogba vette az eladósodott II. (Jagelló) Ulászlótól az akkor még csak nevében szabad királyi várost. Pedig hazánkban - a szóban forgó időszakban - a régebbi, különböző hatalmi szerepkörük folytán a városi szintet elérő települések mellett városokká fejlődtek egyes fontosabb só-, réz- és nemesfém-lelőhelyek, továbbá a távolsági kereskedelem új útvonalaiban fekvő, egyes nyugat-magyarországi és felvidéki települések is. Ezek képezték az ún. szabad királyi városok csoportját; számuk kb. 30 lehetett. Mellettük számos mezőváros is létrejött, ezek általában magánföldesúri vagy egyházi hűbérúri függésben maradtak. Az egyházi befolyás ellen folytatott három évszázados harc alatt Esztergom kereskedő polgársága - miután gazdasági lehetőségei egyre kisebbek lettek - gazdasági erejében megtört, sorai megbomlottak. Kisebb részük, összeforrva a városi nemességgel, a patríciusok soraiba került, sokan viszont „lesüllyedtek", és az agrár- és iparos polgárságba olvadtak be. A kisebb gazdasági erőt képviselő iparos polgárság helyzete is egyre nehezebb lett. Esztergom vásárváros maradt ugyan (s e funkciójában ellenvárosa, Érsekváros sem versenyezhetett vele, mert egyszerűen nem volt helye piac tartására), de vonzási körzete nagyon leszűkült a terjeszkedő egyházi uradalmak ellenében. Az esztergomi ipar piaci lehetőségeit, fejlődési ütemét és szerkezetét a szűk vonzási körzet és (mindaddig, amíg az érsekség a Várban tartózkodott) az egyházi szükségletek határozták meg, Mégsem mondanám azt, ellen22