Esztergom évlapjai 1985 (Esztergom ipartörténete)
MÁSODIK RÉSZ - I. fejezet: Ezer esztendő öröksége - A feudális egyház, majd a török jármában küszködő város (1241-1683)
A tatárdúlás a fővárost, Esztergomot a földdel tette egyenlővé, csak a vár tudott ellenállni a tatár hadaknak. Az akkor még erős városi polgárság vitalitását bizonyítja, hogy Esztergom gyorsan talpraállt, s a XIII. század végi oklevelek tanúsága szerint gazdasági élete rövid idő alatt elérte régi erejét. Azonban, mert a királyi udvar végleg Budára költözött (1241 tavaszán), Esztergom csak ,,az első, a volt főváros" lett. Az országban kibontakozó paraszti árutermelés és a mezőgazdasági kivitel növekedése folytán földrajzi fekvése is kedvezőtlenné vált, mert a fő kereskedelmi útvonalak egyre inkább elkerülték. Mégis: gazdasági visszamaradásának kétségkívül legfőbb oka az egyházi feudalizmus politikai és gazdasági hatalmának a megerősödése lett, mert az egyházi feudalizmus fejlődési vonalába a polgárosuló királyi város nem illett bele, A birtokaiból élő feudális egyház is növelni kényszerült hűbéresei, jobbágyai számát. Egyre élesebbé vált a városi polgárság és a falai fölé tornyosuló érseki vár harca. Az érsekség és a főkáptalan — kihasználva a szinte állandó trónvillongásokat és a különböző földesúri csoportosulások egymás és a királyok elleni harcait — nemcsak vagyonát és kiváltságai körét gyarapította, de a királyi városra gyakorolt befolyását is növelte. (Az esztergomi érsek már a XI-XII. századokban is jelentős birtokkal és gazdasági kiváltságokkal rendelkezett, bár akkori „legbecsesebb birtokai" Hont, Bars, Nyitra és Komárom vármegyékben voltak. Esztergom vármegyéből csak a Duna balparti rész volt az övé, a vármegye jobbparti része - szinte közvetlenül a város határánál kezdődően - a veszprémi püspökség birtoka) Már Imre király az érsekségnek adományozta (1198-ban) az akkor még befejezetlen királyi palotát, amely véglegesen IV. Béla idejében, 1256ban került a birtokába, s ezzel a Vár kizárólagos ura az esztergomi érsek lett. II. Endre az 1220-as években a dunai kikötő, Kakat (a mai Párkány) vámját adományozta az érseknek és a főkáptalannak. A főkáptalan különben már Imrétől megkapta a királyi városi piaci vámot, sőt „... az egész vásárt a hozzátartozó épületekkel". f i IV. Béla egy ellenváros (Érsek- v. Víziváros) létesítésére is engedélyt adott (1239), melyet vásártartási joggal is felruházott. V. István a káptalannak adományozta a város adójának két részét, valamint az árumegállítás és a vámszedés jogát, az érseket pedig (1270) Esztergom vármegye örökös ispánjává (később főispán) tette; ezzel Esztergom vármegye és a királyi város sorsa a következő évszázadokban az érsekség érdekeitől függött Hogyan alakult az esztergomi polgárság sorsa, hová és mivé lettek a híres latinusok és az első esztergomi mesterek utódai? A rendelkezésre álló adatok szerint a városi jogokért vívott harc élvonalában az iparosok álltak. Esztergomban már a XII. századtól léteztek a mészárosok és a pénzverők érdekvédelmi egyesületei, a későbbi céhek 21
