Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)

sével és könnyeivel küszködve ült egy karosszékben a színfalak mögött — az egyetlen élő résztvevő, az „estet kitűnő zongorajátékával színesítő", fiatal zeneakadémista, Kiirschner Lili (később Vörössné, ma is zenetanárnő Dorogon) emlékezete szerint. Ö itt egy Chopin-balladát és egy Dohnányi-müvet adott elő, a közös sikerre élénken emlékezik. A nagyszerű estről bőséggel beszámolnak az egykorú esztergomi lapok, hírt közöl erről a Nyugat is. A költő és a városi hivatalok levelezése Ortutay András tanulmányában (Űj Forrás, 1972. 2. sz.), Török Sophie előadása (a „Költészet és valóság", az esten: „Hogyan készül a vers") a t^eresztül-kasul az életemen című Babits-könyv záradékában olvasható. Az est végén — az itt közölt beszéd előtt — a költő Mint különös hírmondó . . . című, talányos versét olvasta fel az egykorú híradások tanúsága szerint. (Jó lenne megtudni, hogy esetleg mit még, találni valaki élénken emlékezőt az egykori jelenlévők közül.) Az említett „antológia" anyagát Téglás Jánossal e sorok írója gyűjtötte össze, a kis könyv a budapesti nyomdásztanulók vizsgamunkája, egyben a centenárium körül serénykedők emlékköteteként jelent meg 1983 koranyarára. Az eddig ismeretlen és nem közölt Babits-írásra Téglás János talált az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának Babits-hagyatékában (Lásd a mellékletben). A költő kézírással előre megfogalmazta a zárszavakat. Es hogy szó szerint ezt mondta el. erre bizonyítékul szolgálnak a helyi lapok híradásai az estet követően. A tudósítók emlékezetből idézik Babits szép mondatait. A meghatott költő izgatott hangulatára a zongoraművésznő pontosan emlékezik, a boldog ejtőzést Simonffy Margót írása őrzi — az öröm éjszakába nyúlóan tartott az est után. Folytatódott tovább a Babits-ház kertbe nyíló verandáján, az ünnepi asztal körül. Egy esztendő múlva Babits újra megjelent Esztergom közönsége előtt: a budapesti Vajda János Társaság itteni estjén (a színhely azonos, 1935. június 22.) szerepelt költőtársaival. Ez lett egyben utolsó „esztergomi szereplése" is. (Melléklet: Babits Mihály kéziratban megőrzött, eddig ismeretlen zárszavai esztergomi irodalmi estjén — 1934. augusztus 17.) Esztergom közönségéhez . . . Kedves Polgármester Uram! Kedves Esztergom! Engedjék meg nekem, hogy csak néhány egészen egyszerű szóval köszönjem meg ezt a szívből jött és meleg üdvözlést. Az esztergomi sajtó megtisztelt engem az „előhegyi remete" címével, s a remeték ritkán értenek a szónokláshoz. De nincs is szükség sok ékes beszédre ahol régi ismerősök találkoznak, kik kevés szóból is megértik egymást. S én érzem, hogy Esztergom város megérti a költőt; s ki értené meg Esztergomot, ha a magyar költő nem? Vannak városok, amelyek iparban élnek vagy kereskedésben, sportban vagy játékban . . . Esztergom lélekben és kultúrában él: ez a hagyománya. Hiszen a Szent 85