Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Szállási Árpád: Babits dedikációk

DR. SZÁLLÁSI ÁRPÁD: BABITS-DEDIKÁCIÖK A névre szóló ajánló sorok könyvbe írása, a dedikálás Babits életében még nem volt divatosan tömegméretű; a dedikálót és dedikáltatót még többnyire személyes szálak fűzték össze, ezért az akkori dedikáció sokmindenről tanúskodhat. Bizonyos esetekben támpontnak számít emberi kapcsolatok megítélésénél. Nem tudunk például József Attila dedikációjáról, amely Babits Mihályhoz szólna, és fordítva. Sajnálatos okát ismerjük. Viszont pont egy kétsoros dedikáció segítségével sikerült tisztázni József Attila kapcsolatát egyik volt makói tanárához, Altmann Jakabhoz. Ezt Szabolcsi Miklós a Fiatal életek indulója című könyvében meglehetősen ridegnek és negatívnak ítélte viszont József Attila gyémántjellemének ismeretében elképzelhetetlen, hogy „szeretett tanáromnak" nevezzen valakit, ha nem tartotta annak. A Babits-dedikációk közül itt természetesen csak az én gyűjteményemben lévő publikálatlanokat mutatom be. Sajnos dátum, hely, alkalom — amely adatok az elemzőbb meghatározást lehetővé tennék — csak egy dedikációnál vannak feltüntetve, ott is hiányosan. Nincs esztergomi jelzésű dedikációnk a költőtől, ám a Dedek Crescens Lajosnak címzett (1. sz. melléklet) valószínűleg városunkban került Dante markáns profilja alá. Dedek Crescens Lajos (1862—1933) akadémikus, a Monumenta Ecclesiae Strigoniensis, latin nyelvű mű szerzője 1913-ban lett esztergomi kanonok, s haláláig a prímási székhelyen tevékenykedett. A Purgatórium első kiadásának példányát „Dedek Crescens Lajos úrnak mély tisztelettel küldi Babits Mihály" Okunk van feltételezni, hogy a költő valamikor esztergomi tartózkodása idején tisztelte meg vele a tudós papot. A latinból fordító poéta a latinul író történészt. Szemelyes közlés szerint viszont biztosan esztergomi dedikáció a Soó Rezső professzorhoz szóló (2. sz. melléklet). A világhírű botanikus (1903— 1980), aki Debrecenben az Ady Társaság egyik alelnöke volt, rendkívül vonzódott a szépirodalomhoz. Különösen Adyhoz, Babitshoz és Németh Lászlóhoz. A 30-as és 40-es évek között többször megfordult Esztergomban, emlékezete szerint itt dedikáltatta az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című Babits-regényt. Sajnos, ezen sincs dátum: e sorok írója pedig — nem számolhatván Soó professzor hirtelen halálával — elmulasztotta megkérdezni tőle, hogy esztergomi látogatása a már nagybeteg 74