Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Műhelyből — emlékhely". Babits és esztergomi házának válságos évei, 1933—1901.

NAGYFALUSI TIBOR: „MŰHELYBŐL — EMLÉKHELY" Babits és esztergomi házának válságos évei, 1933—1961 „Babits halála óta... véget ért egy új, mindennél pusztítóbb világháború, s az emberiség nem egy válságon ment és megy át azóta is. . . nemcsak müve, művének sorsa is részt vett történelmünk reményt szegő és reményt adó kataklizmáiban. S műve posztumusz értékelésének meg ma sem oldódott válságai tükrei a mi válságainknak. Hol másutt kellene, hol másutt lehetne perbe szállni, mint itt, a hamis legendával, amely egy ideig leginkább állta útját a babitsi mű valódi értékelésének?... Akik a babitsi »elefántcsonttorony« legendáját szőtték, nem hatoltak sem a babitsi mű, sem a babitsi élet mélyére; mégcsak abba a házba se léptek be kellő figyelemmel, amely itt fölöttünk néz le a nagy folyóra, kis városra, s tskintett le egykor Babits tekintetével országra-világra." (Somlyó György: Babits emlékműve előtt. — Avatóbeszédként elhangzott Esztergomban, 1966. au.g. 20-án — 1.) Bevezetés — az utóéletbe: egy néhai ,.ifjú olvasó" nyomában... ..Minden évben közöttünk van nyáron, helyesen: felettünk tölti el szabadságos napjait. Ügy érezzük, hogy amióta Esztergomban van, szeme van az Előhegynek. Rajtunk és életünkön a tekintete. Érezzük meleg barátságát, szeretetét, keze simogatását. Ennél is többet ad: írásokat, mik fiainknak is szólnak. Es mit adhatunk mi?..." (Einczinger Ferenc — 1934. — 2.) Dolgozatom Babits és egy város kapcsolatával — azaz a kölcsönhatásból eredő „termőképességükkel" — foglalkozik. Az alkotó felől nézve ez egyértelműen és végérvényesen bizonyítást nyert: házát műhellyé, itttartózkodásait alkotássá lényegi tette; a kapcsolatnak önmagában teljes és Változatlan lelke van: a művek. Ami a másik oldalt: a várost Esztergomot (és természetesen bármely várost, az országot, a magyarságot) illeti, 6