Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Műhelyből — emlékhely". Babits és esztergomi házának válságos évei, 1933—1901.

nak, Szilaj Gyulának keze- és aláírásával — a következő sorok állnak: „Eredetben!" (= Eredetiben küldendő meg. — N. T.) Városi népműv. felügy. Egom A folyó évben költségvetési keretünk nincs rá, mert a lakók kiköltöztetésének elhúzódása miatt a tervezett 10/m forintot máshol használtuk fel. XII. 16." E dátum napja négy nappal követi a Babits-emlékestet, illetve Simándi tavaszi reményű „híradását" ... És végül a helyi záradék: „XII. 24. Tudomásul Irattárba Hné" (= Homor Imréné. N. T.) Ez az egyelőre visszavont tízezer Ft tehát a Babits-házhoz címzett „karácsonyi ajándék"... Az összeget Bucholz ez év márciusi cikkében már jelezte, miután február 8-án felvonultatta az ígérkező anyagi erők országos mecenatúráját is: „A rendbehozás költségeihez hozzájárulnak az Irodalmi Alap, az Irodalmi Múzeum, az Országos Idegenforgalmi Iroda, (esetleg a megyei is), a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi Főosztálya." Március 1-én ezt a sort még eggyel kiegészíti: „Babits Mihály szerzői jogdíjából pedig az illetékes szerv 100 000 Ft-ot ajánlott fel e nemes célra." (132. — Kiemelés tőlem: N. T.) A csatasorba állt — vagy oda készülődő — anyagi erők „magasabb egységeit" azonban veszteglésre kényszerítette az a jogszerű helyi csetepaté, amely a Babits-villa, mint bérlakás körül folyt. Az „áttöréshez" elengedhetetlenül szükség volt e státusz megváltoztatásának ..hadmozdulatára": a hivatalos műemlékké (illetve emlékhellyé) nyilvánításra. A kezdeményezés — legalábbis annak (írásos?) megformálása — ismét a városi könyvtárból indul ki, ahogy az intézmény 1959. évi munkabeszámolója tanúsítja: „Július. A könyvtár javaslata Babits Mihály házának emlékmúzeummá való nyilvánításáról." (133). Láttuk már, hogy e fontos státuszváltozás 1960 elejére megtörtént A Babits-ház „lakásügyében" ezzel válhat a „közérdek" először jogi tényezővé, — ami által a bérlő sorsa is megpecsételődik. Többé nem egy városszéli szükséglakás, hanem egy nemzeti emlékhely rendeltetés-ellenes használatában lehet elmarasztalni. S nemcsak moralizálva, de jogszerű döntéssel is. E jogszolgáltatás most már hitelesen egybevág a dramaturgiai törvényekkel: több — önmagában teljes — igazság közül azt érvényesíti, amely a mindenkori közönség — és közösség — erkölcsi „megigazulásához" — a legtöbb esélyt. ígéri. A drámai katarzis a megingatott értéktudat érzelmi helyreállítása. Esetünkben a megőrzendő érték helyreállítása tárgyiasult valóságában is megkezdődhet immár; sőt a „kórus" egy tagja megbízást kap a társadalmi értékőrzés képviseletére. A gondnok most már intézményesített szerepében újra „színrelép" Nemesszegi Gyula, aki húsz esztendővel ezelőtt. — az orvul elpusztított házőrző ügyében — a város „magánszorgalmú" lelkiismereteként jelentkezett. 1960. október 6-án kelt levelében Nagy Zoltán múzeumigazgató (akit ez65