Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Műhelyből — emlékhely". Babits és esztergomi házának válságos évei, 1933—1901.

julva, határozott főszereplőként foglalja el a színt. Vele szemben Kiss Mihály sajátos igazsága többé már nem érvényesülhet. Az emlékhely, múzeum státuszának ez a deklarációja — mint katartikus erő — végromlása alól szabadítja fel a házat. Az egykori „műhelyt", amelyet az özvegy lelki épségének önérdeke változtatott „kísértetlakká"; aztán a gazdaságilag szűkös állapotok és a politikai szűklátás „közérdeke" szükséglakássá. A Babits-ház utolsó lakójának, aki e néhai „közérdeknek"' engedte át „gyönyörűszép" lakását; akit hosszú évekig ez hagyott háborítatlanul — s a maga módján — megélni a villában, és akit most a „megigazult" közérdek végérvényesen eltávolít: a történelem kisemberének legföljebb részvétünk maradhat. És búcsúvételünk — Zolnay levelének az ö történetét lezáró soraival: „ . . . utóbb a Tanács jóvoltából valahol a Fáry kút vidékén kapott Kiss Mihály egy csere-tanyát s holtáig ott éldegélt. Az 1970-es években, úgy hallottam, Kiss is meghalt, nejestül." (124.) 1960 — 1961. A megoldás és közvetlen előzményei 1960 tavaszára tehát a ház történetének utolsó válsága is — amely egy kisemberével fonódott egybe — túljut a kritikus ponton: kibontakozhat a „dráma" megoldása. E felvonáshoz ismét „közönséget toboroz" a helyi sajtó, amelynek tartózkodása előzőleg — a Kiss Mihály-ügy késleltető bonyodalmai közben — olyan következetes volt, hogy Babitsnak több mint két év alatt csak egyetlen egyszer „adnak szót". Születésének 75. évfordulójára, 1958 novemberében közlik Dévényi Iván kis összefoglalóját (Babits Mihály esztergomi napjai — 125 ); ám a Babits-ház ügyének állásáról ebben sincs szó, de még a leghalványabb célzás sem. Az országos sajtóban — ugyancsak az évforduló alkalmából — ismét megszólal az esztergomi Babits-emlékek régi „prókátora", Simándi Béla, de — úgy tűnik — mintha a szekszárdi eredményekről hitelesebben volna tájékoztatva, mint az esztergomi készületekről. „November 26-án lett volna 75 éves Babits Mihály . .. Soi~sa két kis városhoz, két házhoz fűzte Babitsot igazán. Nagyon szerette ezt a két kisvárost, a két házat Babits . . . Nagyon megkopott mégis azóta a két autogramos verandafal ott Esztergomban, az aláírásokat az évek sok esője összemosta. Emléküket már csak egy fénykép, Martsa Alajos felvétele őrzi. És az évek során a Babits-emlékek is megkoptak a két városban. Utcát ugyan mindkettőben elneveztek róla, igazi emlékezete azonban mintha most kezdene élni, mind a két helyen. Szekszárdon az iskolaév elején épült fel nem messze a szülőházától 7 millió forint költséggel a 20 tantermes általános iskola, amelyet róla neveztek el és előcsarnokában helyezték el Csorba Géza Babits-mellszobrát. A tolnai írók, szekszárdi pedagógusok vagy két éve irodalmi társa62