Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Műhelyből — emlékhely". Babits és esztergomi házának válságos évei, 1933—1901.

„A kezdetben" megjelölés pontosabb időtartalmának legvalószínűbben 1957 íelel meg. Többször hivatkozott emlékezésében Zolnay ugyan azt írja, hogy: „Múzeumi munkánk során az esztergomi Városi Tanács megértő segítségével, anyagi áldozatával 1957-ben — bizonyos Kiss Mihály családjától, beutalt lakóktól — átvehettük Babits Mihály előhegyi nyaralóját". (120. — Kiemelés tőlem: N. T.); ám az évszámban bizonyára téved. Mégpedig valószínűleg azért, mert 1957-ben is léphetett előre a ház ügye elhatározót, csak éppen még nem gyakorlati, csupán „elvi" síkon. Ne feledjük: ez az év már előkészületeket kíván és sürget Babits születésének 75. évfordulójára. (Valamilyen szerv döntése ebben az évben születhetett. Hogy a városi műemlékvédelmi bizottság tervjavaslata ekkor kristályosodott ki, az — Bucholz 1958 elején írt cikkeiből következtetve — nagyon valószínű. Ugyanonnan az is, hogy a központi anyagi támogatás ígérete szintén 1957-ben tűnt fel szilárdabb alakban.) Mindenesetre Kiss Mihály ugyanekkor „még hallani sem akart" a kiköltözésről. Valószínűleg még 1957-re esett, hogy az első cserelakásra ajánlatot kaptak a tanácstól, — mert Bucholz február 8-i cikkében már említi: „Kisséknek fel is ajánlottak lakást más helyen, de azok nem fogadták el." Már a 75. évforduló évének elején vagyunk, a „nagyarányú anyagi segítségről" (továbbra is Bucholz két cikkéből következtetve az időpontokra) január végén, február elején értesíthették a helyi tanácsot. Február folyamán „a megyei tanács is átiratot küldött az ügyben". Mindez felgyorsítja a helyi intézkedési kísérleteket. Erélyesebben kezdik szorgalmazni a jogszerű eljárást s — ha kell — a „bírósági döntést", amit Bucholz február 8-i cikke sürgetett. Ehhez ügyiratilag is dokumentálni kell a tényt, hogy a lakást nem rendeltetésének megfelelően használják, sőt károkat is okoznak benne. Bucholz március elején már arról tudósít, miszerint mindez „bizonyítást nyert," bár egy szóval sem árulja el, hogy mikor, milyen fórum előtt és hogyan, — sőt ugyanitt kárhoztatja a tanács szerveit, hogy még mindig csak a kárbecslés eredménytelen kísérletéig jutottak el (,,... kimentek felmérni a károkat, s a lakó elzavarta őket.") Ismét hallunk tőle cserelakásról („ . . . egy egyszobás lakást már találtak") ;de arra vonatkozóan nem informál, hogy az első — valószínűleg még 1957-ben tett — ajánlatról van szó, vagy egy újabbról. Az innentől kezdve némasággal tüntető megyei sajtó helyett adjuk át a szót levéltári „leleteinknek". Az iratmutatók első ígéretét a 2840,1959 számú, a „Babits-villa lakója elleni feljelentés" tárgyú bejegyzés kínálta, az így jelzett iratot vagy iratokat azonban nem találtuk a helyükön. A már többször felhasznált 4220 1959. sz. iratcsomagból azonban eléggé pontosan következtethetünk arra, hogy a feljelentő Kiss valamelyik szomszédja lehetett; s visszatér „kényszerképzetünk", amely leginkább Nemesszegi Gyulát, ny. járásbírósági tisztviselőt, a ház (még) megbízás nélküli „gondnokát" sejti ilyen aktív kezdeményezőként. . . Október 23-i keltezéssel — e feljelentés vagy egy újabb nyomán — kézbesítik Kisséknek az igazgatási osztály első idézését: minden bizonnyal szabálysértés címén akarnak vele szemben eljárni. Erre válaszol első beadványában (okt. 26. — kiemelés tőlem: N. T.) Kiss Mihály, közölve, hogy 59