Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Műhelyből — emlékhely". Babits és esztergomi házának válságos évei, 1933—1901.

Ez hát az újságírói célzás irányának „közepe". A töltet pedig mesterséges köd, amely — ha a lövedék telibe csapódik — elfedheti azt az egyszerű tényt, hogy 1950—53 között Kiss Mihálynak (akármi is volt a foglalkozása valaha)- sem mondta senki hivatalos ember, semmilyen hatósági szerv, hogy voltaképpen hol lakik . . . Talán egy-két szomszéd igen, de sem a Minisztérium, sem a Megye, sem a Város. Mely utóbbiak 1956-tól, mintegy rossz lelkiismerettől sarkallva sietnek a felelősséget áthárítani. Ha tehetetlenségükben épp nem a lakóra — akkor egymás hivatalaira. Ami a városi közigazgatást illeti, Fedor Ágnes 1956 augusztusában megszólaltatja egyik vezetőjét, aki a megyeszékhely és az előző évi nagy dunai árvíz szorításában, illetve a Rákosi-kormányzat utolsó •— a területi átszervezést célzó — reform-tervének bűvöletében nyilatkozik, eképpen: „A tanácstitkár, Németh József — aki pontosan érzi, miről van szó —, tanácstalanul tárja szét a kezét. A pestiek nem tudják, mondja —, milyen nehezek a lakásviszonyok nálunk is; hétszáz családnak kell otthont.adnunk szeptemberig.. . honnan vegyünk tehát lakást Kiss Mihályéknak? . . . Aztán miből tataroztassuk a házat? Tatabánya féltékeny minden fillérre, amit Esztergom kultúrkincseire fordítunk. Abban reménykedünk, ha közigazgatásilag Pest megyéhez kerülünk, megjavul Esztergom helyzete." (115) 1858 februárjára az árvíz rászorultjai valószínűleg már mind lakáshoz jutottak; a régi megyerendszer határai azonban szilárdan kerültek ki az „októberi viharból". Bucholz a változatlanul Tatabányán megjelenő megyei lapban olvassa a esztergomi tanács fejére, hogy bár „a helyi szervek támogatják" a városi műemlékvédelmi bizottság fáradozását, sőt a közpénzek felsőbb forrásai is megnyílóban vannak, — a hathatós helyi intézkedés még mindig várat magára. „Úgy véljük" — mondja, (többesébe, minden bizonnyal, a megyei vezetést számítván bele), „hogy e kérdésben nem kellene országos szerveink segítségére, utasításaira várni. Mint arról értesültünk, a megyei tanács művelődésügyi osztálya a közeli napokban meg is teszi a szükséges intézkedéseket." (116. — Kiemelés tőlem: N. T.) E sorok február 8-i írásából valók. Március 1-én — mint ahogy előző cikke végén megígérte — visszatér a Babits-ház ügyére. Most már határozott tényként számol be különböző szervek és intézmények anyagi támogatásáról (amihez a Megyei Tanács is hozzájárul 10 000 Ft-tal), — s a városi közigazgatás tehetetlenségét is keményebben ostorozza: ,,E nagyarányú anyagi segítségről már több mint egy hónappal ezelőtt értesítették az esztergomi tanácsot. A megyei tanács is átiratot küldött az ügyben. Továbbá bizonyítást nyert, hogy a Babits-ház jelenlegi Lakója nem törődik a villával, sőt maga is hozzájárul annak pusztulásához. Aki ezek után azt hiszi, hogy az épület helyreállítása már javában folyik, téved. A városi tanács ugyanis a felsőbb szervek anyagi, erkölcsi és jogi támogatásának dacára sem tud semmi eredményt felmutatni. (Hacsak azt nem, hogy kimentek felmérni a károkat s a lakó elzavarta őket.) Igaz, a lakót nem lehet az utcára tenni, de mint értesültünk róla, egy egy57