Esztergom Évlapjai 1983

Sonkoly István—Várady Eszter—Nagyfalusi Tibor: A „katonaköltő" versei — dalokban

nak „rossz feldolgozása." Erdős a hangszerelését is gyengének tartja. Sze­rinte a nyitány, az Asszonyöv és a Lantos vagyok kezdetű dal sikerültebb/' azonban hiányos a részek közötti összefüggés. Kedvezőbben fogadta Farkas operáját a Pesti Napló kritikusa. Szerinte a Vezetők (Farkas ko­rábbi dalműve) még a wagnerizmus hajóján hányódott, de ezt a művét már „a magyar faji jelleg eredeti bájával teszi vonzóvá". A dalműben hatást keltően vonulnak fel az egri asszonyokból alakított csapatok is. 5 Farkas Ödön színpadi kísérleténél azért időztünk hosszasabban, hogy ezzel is igazolhassuk véleményünket: versei helyes zenébe öntéséhez Kodály mutatott példát először. A már említett Siralmas nékem zenéje a honta­lanság mely fájdalmának igazi feltörése, hol szaggató extázisban, hol komoran elhaló melankóliában. A 16. század e legnagyobb magyar lírikusának emlékét idézte Kodály a Gazdag Erzsi szövegére írt Balassa Bálint elfelejtett éneke című vegyes­kari művében is (1942). A vers formailag igen pontos „Balassi-strófa", amelynek aab, ccb, ddb, képletű rímhasználata azóta sem veszett ki. Föl­bukkan ez a népzenében, műköltészetben is (Magas kősziklának. . . Kodály feldolg. = Magyar népzene, 25. sz. és Tótfalusi Kiss Miklós: Siralmas pa­nasz = Kodály: Bicinia Hungarica, III. 120. sz.). A költő gondolatvilágá­nak parafrázisát Kodály 20. századi harmóniakezeléssel, a disszonanciák merész alkalmazásával tárja elénk: a mű sikeres megszólaltatása hivatá­sos kórust igényel. Egyébként Kodály biciniumaiban is találkozunk egy Balassi-verssel: a Bocsásd meg Úristen szövegét egykorú dallamra fogta, melyet meglelünk a Kájoni-kódexben is, primitív kétszólamúságában. Kodály ezt kánonban hozza, először az alsó kvintben ismétli, majd a végén oktávkánonban jelzi a szekvencionálisan tovább fűzött, frig záradékú ősi melódiát. Az egyik legfontosabb idetartozó zenemű a költő életművéhez szorosan kapcsolódó zenekari darab, Viski János Aenigmája. E vers allegorikus képsorába elrejtett „talány" korántsem megfejthetetlen: elég egyértel­műen kiderül belőle, hogy szerelmesét egy „harmadik" elragadta a költő­től; keserűségének ez az oka. (Életrajzából a nevet is tudjuk: Krusith Ilo­na volt a hűtlen kedves, aki máshoz ment férjhez). Viski természetesen nem követte mechanikusan, versszakról versszakra e rejtvényszerű köl­temény értelmét, hanem annak alapeszméjét s hangulatképeit keltette életre. Nem mondunk újat, ha rámutatunk ebben a Kodály-iskola hangvé­telére. A Nyári est, a Marosszéki táncok nélkül aligha születhetett volna meg Viski közvetlen hangú, keresetlenül őszinte lírájú műve, amely 1942-ben megérdemelten nyerte el a Kisfaludy Társaság Greguss-érmét. Különösen szellemes a hangszerelése. A Magyar Rádió negyedszázad óta elég sűrűn sugározza. 7 Megemlíthető a nagyméretű, orkeszterrel kombinált szerzemények közt Sárközy István Júlia-énekek c. „lírikus kantatája", amelynek költői szö­veg-alapját egy Balassi által fordított-feldolgozott török dalfüzér adja. Ennek kilenc strófáját (versét) a kantáta hét tételben foglalja össze. „A ze­neszerző mintegy újjáteremtette a Balassi-versek muzsikáját, amelyeket alig őrzött meg zenetörténeti emlék." p a Zenéje így tudatosan múltba te­485

Next

/
Thumbnails
Contents