Esztergom Évlapjai 1983

Sonkoly István—Várady Eszter—Nagyfalusi Tibor: A „katonaköltő" versei — dalokban

kintő, bizonyos fordulataiban a régies hangvételt részesíti előnyben, amely sokban rokon „a régi kódexeinkben feljegyzett dallamokkal."

81

5 Sárközy vegyeskara nem törekszik polifoniára, kamarakórus-jellegű, még ha itt-ott hatszólamúvá is dagad. A pentaton fordulatokban bővelkedő kórusletét azonos ritmikai mozgású szólamokból szövődik. A kíséretben a hárfa pengése és a fuvola meg a csemballó diszkrét szerepeltetése járul hozzá az intim hatáshoz. Harmat Artúrnak — az Ellenponttan c. tankönyv kitűnő szerzőjének — két Balassi-kórusa elsősorban gyakorlati célt szolgál. Az egyik mű — Cantio címmel — bicinium, amely kánonszerűen az alsó kvintben intonálja újra a témát, majd a befejezésben kis imitációkkal idézi a dallam töredékeit. A másik kórus egy tricinium, — szintén korrekt kidolgozású — az Ó szegény megromlott s elfogyott magyar nép. . . kezdetű vers szövegére, melyet egyébként ma már kétségtelenül Rimay János művének kell tekintenünk. (A bicinium versszövege — amelyet egy időben irodalomtörténeti kutatásunk az erősen kétes hitelűek közé sorolt be — sem Balassitól származik! — A szerk. megjegyzése.) Az újabb kórusművek közül kiemelhetjük Gárdonyi Zoltánnak, a jelentős Liszt-kutatónak Óh, én kegyelmes Istenem kezdetű, jól hangzó, könynyen énekelhető feldolgozását, valamint Ottó Ferenc műveit, amelyek azonban a sok „hajlítás" miatt nehezen énekelhetők. Dávid Gyula zongorakíséretes darabjait említhetjük még. Szokolay Sándornak (a Vérnász és a Hamlet c. operák ismert szerzőjének) a Végek dicséretére komponált „ódája" Vitézi ének címen az 1970-es Szegedi Szabadtéri Játékokon került bemutatásra, szcenikus formában. A kitűnő szerző nyilatkozata szerint úgynevezett „híd"-szerkezetben, egy tételben tömörítette a vers különböző hangulati változásait.

9 Tizennégy hangszerkíséretes (zongora, orgona) műdal, huszonhárom vegyes-, két egynemű és hét férfikar, továbbá két bicinium, egy tricinium, két opera, két kantáta, egy zenekari mű: — negyedfél évszázad alatt ugyan nem túl sok, de nem is jelentéktelen eredmény. Elvitathatatlan, hogy költőnk iránt nem lanyhul az érdeklődés, sőt az utóbbi évtizedekben fokozódik is, különösen az egykorú, eredeti dallamok felkutatására és feldolgozására vonatkozóan. Az énekre fogant vers még egészen termeszetes volt abban az időben: igen sok költeményének dallamforrására maga a költő rámutatott. E nótajelzésekkel részletesen foglalkozott Eckhardt Sándor mérföldkőnek számító Balassi-kiadásának jegyzet-apparátusában.

1

0 Kimerítően idézte az ezirányú kutatásokat és elemzéseket, amelyeknek száma és eredménye azóta tovább növekedett; — így mi, elkerülve az ismétlést, mellőzzük ezt a mozzanatot.

1

1 Fabó Bertalan nagy terjedelmű, de kevéssé megbízható kompendiumában feltételezte a költő dallamkitalaló vénáját. A tőle megszokott — s egyébként a magyar századforduló nemzeti „dicsfényesítő" buzgalmába illő — túlzással nyilatkozta ki: „olyan nótaköltő zenészt, aki az ő színvonalára emelkedett volna, . . . Magyarországunk akkoriban nem szült."

1

2 Mint sok 486