Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Műhelyből — emlékhely". Babits és esztergomi házának válságos évei, 1933—1901.

végén a Szabad Esztergom akarta társadalmunk lelkiismeretét ébreszteni: „Düledező kis »kunyhó« tornácán üldögélünk az esztergomi Előhegyen. A tizenkét éve halott Babits Mihály egykori nyaralója ez a házikó. Roskatag tornáca elé széles karéjban heveredik a táj ... ma ezt a viskót nemzetünk kegyelete helyett zordszívű lakójának néhány szájkosár nélküli kutyája őrzi csupán ..." Itt Zolnay röviden összefoglalja a ház történetét, az emlékhely jelentőségét, felsorolja az autogramfal nevesebb aláíróit, hogy velük ismét a jelenhez érkezve, a ház jövőjéért fellebbezzen: „Sok kárt tesz bennük az idő, az eső, s a mi nemtörődömségünk . . . Írók, irodalomtörténészek, a múzeumok ügyével foglalatosak és az esztergomi tanács — közös erővel tán mégis tehetnének annyit, hogy a házikó mai részvétlen lakójának másutt szerezzünk lakást, s Babits házát, a magyar irodalom egyik emlékhelyét megóvjuk a pusztulástól." (94. — Kiemelés tőlem. N. T.) Zolnay cikkét — „Az esztergom-előhegyi-Babits-házért" — az Irodalmi Űjság 1954. október 9-én közli. A politikai élet nemzetközi és országos mozdulásai ekkorra már egyre több nevet törölnek (vagy legalábbis zárójelbe tesznek) a hivatalos és félhivatalos „feketelistákon" . . . Hogy Babitsé is ezek közé kerül: éppen 1954-ben, a cikk megjelenése táján hitelesíti egy miniszteriális gesztus is. Babits sírja a Kerepesi temetőben — a Népművelési Minisztérium anyagi támogatásával — emlékművet kap: Ferenczy Béni alkotását. Az avatóbeszédet Illyés Gyula mondja: „13 évvel ezelőtt ezen a helyen valamennyien Babits Mihály példája mellett, Babits Mihály újító modernsége, csillapíthatatlan igényessége, szívós hűsége, mély embersége és frázistalan hazafisága mellett tettünk hitet. Nem volt okunk megbánni." (95). 1954—1958. „Halott költő haldokló kertje" — és az életmű feltámadása „A ház a hegyoldalban, a »nyári lak« pontosan elmondja lakója lényének néhány titkát. Még most, haldokolva is. Ugyanis: Babits Mihály háza haldoklik. A költő most kezd újra feltámadni. .. . . . A kerti asztalnál, melyen Babits verseit írta, összetalálkozunk a kis Takács Józsival, aki a hetedik általánosba jár, és szintén idelopózik néhanapján ... Az iskolában ugyan nem tanult még Babitsról, de apuka mesélt róla és a Gábor-gyerekek is, akiknek egyike a költő keresztfia volt. Igen, a szomszédok emlékeznek Babitsékra. De talán most már a kortársak se feledkeznek meg róla többé .. . nemcsak a művéről, hanem a házáról és a költő életének tárgyi emlékeiről sem." (Fedor Ágnes — 1956. — 96.) 48