Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Vass Előd: Esztergom felszabadulása a török alól 1683-ban

kök. Mintegy 1500 lengyelt vágtak le, s a királyt is csak egyik vitézének hősiessége mentette meg a közvetlen életveszélytől. Másnap Szobieszki János részletesen beszámolt feleségének a csata lefolyásáról, megírva, hogy az ő 5000 lovasát Párkánynál vagy 10 ezer török várta. A veszteségek a lengyelek harci lelkesedését még inkább feltüzelték. 1683. október 8-án beérkezik Lotharingiai Károly vezetésével a császári sereg is, s velük a lengyel gyalogság. A következő napon (október 9-én, szombaton) már kora hajnalban csatára sorakozott fel a két sereg. A lengyel és a császári katonák együttes számat némely források 28 ezerre, mások 50 ezerre becsülik. Jobb szárnyon a császáriak, a balon a lengyelek lovassága, középen a gyalogság állt csatarendben (ez utóbbi Stahremberg gróf vezetésével). Fél órányi lassú előrehaladás után a reggeli ködből egyszerre tünt elő a török sereg, mögötte a párkányi erőd sziluettje. Amikor puskalövésnyi távolságra jutottak, a török jobbszárny lovassaga a lengyelek Jablonowski vezette szélső hadcsoportját rohamozta meg. Ez megingott, s erre a török középhad is előrenyomúlva, szintén a lengyelekre tamadt. A törökök taktikája úgy látszik az volt, hogy a lengyeleket tönkre verjék. Azonban a császári lovasság balszárnyának vezetője, gróf Dünewald tábornok észrevette a törökök hadmozdulatainak célját, és keresztülvágta számításukat. Rohamra rendelte lovashadainak egész első vonalát: a Caprara, a Pálffy, a Piccolomini, a Veterani és a Lodron ezredeket egyszerre elindította. Ez a váratlan nagy lovasroham a lengyelek ellen harcoló török középhadat és jobbszárnyat teljesen a Dunához szorította. Á török sorok felbomlottak és menekülni kezdtek a párkányi erődnél lévő hajóhíd felé. A török balszárny egyedül maradva szintén visszavonult. Valamennyi török seregrész a hajóhídon akart Esztergomba átmenekülni. Ekkor Lotharingiai Károly — felismerve a perc lehetőségét — az egész császári tüzérséget a török hajóhíd lövetésére rendelte. A találatoktól és a menekülők súlya alatt a híd leszakadt: nagyon sok török a Dunába fulladt. Eközben Bádeni Lajos herceg dragonyosaival megrohamozta a párkányi erődöt, s rövid tusa utan el is foglalta. A behatoló császáriak és a bosszúszomjas lengyelek az erődítményben minden törököt levágtak. Végül is mintegy hétezer török pusztult el az egész csata folyamán, amely egy óra alatt lezajlott. A csatarend a bécsiéhez hasonlított. Elől a tüzérség és a gyalogság haladt: a török lovasság támadását három egymást követő sor állandó tüzeléssel fogadta; majd adott trombita jelre a gyalogság sorai szétnyíltak, mögülük a lovasság tört előre, hegy kettévágja a már meggyengített török lovasságot. Thököly Imre kuruc serege a párkányi csata ideje alatt Léva és Kéménd között fel-alá vonult. Thököly kétszer is levelet küldött a lengyel királyhoz, amelyben biztosította őt, hogy a szövetséges felszabadító csapatokat nem támadja meg. A lengyel király ezek után október 15-én párkányi táborában fogadta Thököly követeit, s felajanlotta közvetítését az I. Lipót királlyal való esetleges megbékélés érdekében. A törökök a hadikészültségbe helyezett Esztergomban újra kaptak Budáról segítséget: október 12—13-án lőszert és élelmet szállítottak a várba, a párkányi csata menekült sebesültjeit pedig Budára vitték el. A Rácvárost kiürítették, a Kis-Várost árokkal és cölöpzettel övezték, amely a Hévíz to436