Esztergom Évlapjai 1983
Dr. Vass Előd: Esztergom felszabadulása a török alól 1683-ban
tói a Várlíegy körül egészen Szentgyörgymezőig húzódott. A Várban és a Kisvárosban ekkor a helyi törökségen kívül a Bécs alól visszavonult ázsiai csapatok néhány ide vezényelt egysége is szolgált. Vezetőjük (basbug) Ibrahim pasa dijarbekiri beglerbég volt. Összesen mintegy 500-an lehettek; a többiek a párkányi csata után Budára vonultak. 5 5 Az akkor Esztergomban lévő törökséget összesen mintegy 10 ezer főre becsülik az egykorú leírások. Ezzel szemben az 1570 körüli ingatlan jegyzék és az 1570. évi szandzsák összeírás alapján — a segélycsapatokat nem számítva — mindössze mintegy 4000 főre lehet következtetni. Ebből pedig úgy ezer fő lehetett a tényleges katona, amíg a többiek hozzátartozók illetve más, polgári foglalkozást űző személyek lehettek. A Bécs alól — még az ostrom előtt — bejutott erősítés sem haladta meg az ezer főt; tehát az esztergomi vár és az alatta levő Kis-Város erődítményei mögött mintegy 5000 török várhatta az ostrom megkezdései. Szobieszki János lengyel király a párkányi diadal után a pápához és több uralkodóhoz küldött győzelmi hírt vivő leveleket, amelyek a csatát is részletesen leírják. Közben a szövetséges lengyel-császári hadsereg előkészületeket tett Esztergom ostromlásához. Komáromból hajókon hídszerkezeteket úsztattak le a Dunán, és azokat az esztergomi török ágyúk lőtávolán kívül, a Nyáras és Körtvélyes szigeteknél összeillesztették. 1683. október 13-án kezdték el a dunai hajóhíd és két hídfőjének kiépítését. A védősáncokkal még el sem készültek teljesen, amikor október 16-án megerkezett a bajor sereg és több más kisebb erősítés is. A hajóhíd elkészülte után, október 19-én reggel Lotharingiai Károly egy kisebb csapattal már az Esztergom körüli dombokra vonult fel. A törökök ezt látva, felgyújtották a Szent Tamás-hegyen levő Tepedelen nevű párkányt: őrségét visszavontak az esztergomi falak mögé. Lotharingiai Károly parancsára Scherffenberg ezredes csapatai elfoglalták a felgyújtott erődítmenyt; a tüzet eloltva, ide is ütegeket telepitettek, ahogy a Szent György-hegyre és a Hévíz-tóhoz is. Mivel azonban az állandó esők felaztatták az utakat, a császári tüzérség elhelyezkedése csak lassan haladt előre. Október 23-án és 24-én kiépítették az ostromló sereg rohamállásait is. Amíg Esztergom körül az ostrommunkák előkészületei folytak, a lengyel király párkányi táborában heves viták dúltak Szobieszki János és Lotharingiai Károly között. A lengyel király sokat ag'gályoskodott, attól tartva, hogy az érsekújvári török őrség hátba támadhatja csapatait. Ennek ellenére október 21-én a császári sereg átkelt a Duna déli oldalára, s még a lengyel király által kért császári lovasságot sem hagyták ott védelemül. Szobieszki már régen küzdött a főemberei között lábra kapott hazatérési szándék ellen; végül a császári főtisztekkel folytatott tárgyalásai maradásra bírtak, de csak azzal a feltétellel, hogy táborával Párkánynál marad. Esztergom ostroma október 24-ről 25-re virradó éjjel kezdődött el. A császári gyalogság a várhegy aljába húzódó, kikövezett száraz árokig hatolt be, és ott elsáncolta magát. 25-en a bajor csapatok, Limburg-Styrum dragonyos ezredes vezetése alatt, futóárkaikból már a Víziváros faláig nyomultak előre, s este már rohamot is intéztek a falak ellen. Esztergom török őrsége a Kis-Várost sem védte nagy elszántsággal, hanem az egész törökség felvonult a Várba, s ott várták sorsuk jobbra fordulását. 437
