Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Vass Előd: Esztergom felszabadulása a török alól 1683-ban

ostromzárat létesítve, a Rába hidak elkészültével a török fősereg elfog­lalta Magyaróvárt. Július 12-én érték el Becset, ahol a várost átkaroló ostromtábort hamarosan kiépítették. 5 3 Thököly Imre az eszéki táborból a török nagyvezérrel, Kara Musztaíá­val közösen kiáltványt intezett a magyar néphez, hogy támogassa a török sereg hadműveleteit. 5 4 Majd Hüsszein pasa, egri beglerbég" seregével együtt 20 ezer kurucával és 9 ezer szekerével, amelyen a hadipoggyászukat szál­lították. Pozsony ellen vonult. Amikor a török fősereg Győrnél volt, érték el Thököly, Hüszein és a váradi pasa hadai Pozsonyt, amit megszálltak. Azonban Lotharingiai Károly csapatai kiverték őket, majd a Morva folyón való átkelésükkor másodszor is csapást mértek rájuk. A megvert kuruc­török hadak — mivel az üldözők a Duna északi partján, Kremsnél foglal­tak el állást — Bécstől északra szállhattak táborba. Eközben — július 23­án Szobieszki János lengyel király értesült Bécs körülzárásáról; azonnal mozgósítást rendelt el, majd sietve megindul az ostromzár ellen. Bécs — 62 napig tartó ostrom után — 1683. szeptember 12-én szabadult fel. Kara Musztafa nagyvezér menekülő seregrészei első pihenőjüket Győrnél tartották. Itt a nagyvezér haragjában megölette Ibrahim budai pasát, és hazaküldte Apafi erdélyi hadait. Ezután Esztergomnál ütött tá­bort, itt megkísérelt a menekülő csapatokbol egy nagyobb hadsereget összpontosítani, és innen, Esztergomból írott levelében szólította fel Thököly Imrét az új rácsatlakozásra. Esztergomban ekkor mintegy 20 ezer — a menekülő alakulatokból kiszakadt — katona tartózkodott, Kara Musztafa és hat pasa vezetésével. Miután a várat és a várost ostromra fel­készítette, a nagyvezér tovább vonult Budára, ahonnan még újabb erő­sítéseket, ágyúkat, lőport és tüzéreket küldött vissza Esztergom védel­mére. Szobieszki János lengyel király és XI. Ince pápa a hadjárat folytatását szorgalmazták. I. Lipót császár és király csupán még egy diadalt akart ki­csikarni a hadjárat lezárása előtt. A szövetséges felszabadító seregek, hosszas tanácskozás után, 1683. szeptember 18-án kezdték meg a török seregek üldözését. Szobieszki János lengyel király és Lotharingiai Károly vezetésével nyomultak előre, s az élen a lengyelek haladtak. Szobieszki János egyenesen Buda ellen akart vonulni, de Lotharingiai Károly inkább Érsekújvár, vagy az esztergom-párkányi hídfő elfoglalását ajánlotta. A lengyel és a császári sereg szeptember 26-án Komáromnál járt; itt újra kiéleződtek a viták, amelyeket végül is az döntött el, hogy Érsekújvár megközelítése az esőzések miatt nehézzé vált. A lengyel előhad október 7-én elérte Párkányt, Caprara tábornok pedig egy kisebb császári sereggel a Vág völgyében Thököly Imre seregének üldözését kezdte el. A császári sereg — mivel vonulását vérhas és más lázas betegségek is lassították — meglehetősen leszakadva követte a lengyel előhadat, amelyet maga Szobieszki János vezetett. Ezúttal is október 7-én hajnalban — a felderí­tés fogyatékossága miatt következett be a tragédia. A lengyelek ugyanis clyan értesülést kaptak, hogy Párkánynál csak 1000 török van. Szobieszki így gyalogság nélkül csak lovasságával ért a Párkány közelében levő dombokhoz, amikor egy marhagulya bukkant elő. A lengyel előhad ráve­tette magát a gulyára, és ekkor hirtelen körülfogták őket a lest állító törö­435

Next

/
Thumbnails
Contents