Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Műhelyből — emlékhely". Babits és esztergomi házának válságos évei, 1933—1901.

nak sorát. (Az emlékezetben visszajárókét pedig valószínűleg Illés Endre, az Űj Ember 1945. augusztus 16-i számában.) A kis ház jövőjét emlékházi státusszal megoldó óhaját Mosonyi a búcsúvétel pillanatához kapcsolja: „Egy fordulónál még egy pillantást vetek a düledező, elhagyott ház és a kert felé. Eszembe jut egynéhány ház, ahol valamikor jártam — írók, művészek otthona, — amelyeket a nemzeti kegyelet a művészi alkotás templomává avatott, s amelyekben a művészek egyéniségének a szelleme lengte át a helyiségeket, s a múzeumok tárgyilagos szakszerűsége helyett az otthon meghittségét az alkotás misztériumával kovácsolták egybe ... Látom magam előtt . . . Salzburgban Mozart elragadó barokk házát, amelyben valamennyi előadott Mozart-operának kis színpadokon, megvilágítható szcenáriumait őrzik, az ősbemutatóktól a legmodernebb rendezésekig; Rodin párizsi otthonát, amelyből Museé-Rodin lett, s a kápolnát a ház kertes udvarán, ahol az oltárról a Penseur elmélyedt arca néz le ránk... — látom Axel Munthe márványpalotáját Anacapriban, amint fehéren világít a sötét ciprusok tövében, végül a badacsonyi Kisfaludy-ház jut eszembe, a cigányzenés, sőt női cigányzenekaros Szegedy Róza otthona, ahol kitűnő a bor, remek a kilátás, s egy kicsiny kamrában egy régi fiókos szekrény és egy üveges kézirattartó-állvány valóban Kisfaludy Sándor emlékét idézi. Vajon milyen lesz Babits Mihálynak, .... otthonának a sorsa, ha majd a nemzeti újjáépítő munka folyamán eljuthatunk odáig, hogy az utókor számára emlékké konzerválhassuk? Cégérül fog-e szolgálni az élelmes vállalkozási kedvnek, vagy elfeledten roskad tovább a hegyoldalon?" (80. — Kiemelés tőlem: N. T.) A gazdagon élethű külhoni lakás-múzeumokkal való összevetés már-már tragikomikusan disszonáns a jelen állapothoz mérve, amely látványos „cégérül" legfeljebb egy egészen más — kisszerű, de elemi szükség hajtotta — „vállalkozási kedvnek" szolgálhatna: a háborús hiányokat bárhonnan is pótló ügyeskedésnek ... Egyelőre tehát ismét jelképként világol fel „az írás a falon", hogy ki tudja, mennyi időre hosszabbítsa meg érvényét annak a jóserőnek, amelyet először Babits halála után, 1941-ben tulajdonítottak a múló „fecskefészekről" küldött üzenetének. Mosonyi Klára már írása főcíméül is ezt — az Arany-idézet második sorát — választja. (Egyébként ő az egyetlen, aki az eredeti Arany-szöveget idézi: az „épült" helyett „készült"-et, a „múló" helyett „rövid"-et írva. — 81.) „A tornácos, verandás kis ház, amely építkezésében és dekorációjában némi magyaros motivációt mutat, bizony düledező-jelben. Kívül, belül elhanyagolt és a kissé melankolikus ízű felírás a ház külső falán, szinte jóslatszerűen vetíti elő az elkövetkező időket. . . Belülről még szomorúbb képet mutat a ház. Az egyik szoba padlóján nagy halom papír- és könyvfoszlány közt Babits Ildikó elemista tanuló rajzai, amelyek egy mesélő fantáziával megáldott gyermeki lélek ábrándjait öltöztetik érzékelhető formába. Babits szobája nem látható: a tornácra nyíló, kékre festett ajtó s az 40