Esztergom Évlapjai 1983

Hegedűs Raymund: Ádalékok Esztergom művelődéstörténetéhez a múlt század harmincas éveiből

nem hágy (úgy írok, mint tapasztaltam s éreztem) — a csarnokba Vitéz, Janus Pannonius etc. egészen ép sírkövei vannak felállítva — innen egyenest a primatial sírbolt 39 hellyel — jobbra a magyarorszagi püspököknek — balra pedig az Esztergomi Káptalan nyugvóhelyei láthatok. Az Istvány kápolnába jeles Carol Ambrosiasnak sírköve (Pisantul Modenába 40,000 ft. p.) és Szent Imre szobra Ferenczitül bánátusi márványbul (24.). Ebéd utan felcsatoltam bőrzsákomat és draga kísérőim áldásai és szerencse kívánásai közt útnak indultam. — Az idő egy órára járt, és a rettentő hévség egy tűz próbával látszott kísérteni az újonc utast. A repülő hídon jó szerencsém egy kéméndi paraszttal hozott öszve, az alku hamar megvolt és én 5 órakor már a Zelizi kertbe sétáltam . . . Augusztus 14. Az ébredő nap már Kozmánál Űj Barson túl ért. A nyitrai hegysor egy ágazata keresztbe az útnak vonódik itt Szent Benedek felé . . . egy gyönyörű völgyet képezve a selmeci hegyekkel. Mily róna volt hátra hagyott utam, oly hegyes az előttem álló. A nap arany sugarait terjeszté szét a láthatár minden részein, a pillanat (= pillantás) a környékre elragadtató volt. Szebb portikus nem vezethetett volna ezen Bars V. m. tót részébe, melybe magyar, mint zsidó gyanánt, a vidék változtával nem találtatik. Sz. Benedeken (= Garamszentbenedek) hetivasár tartatott, a piacon élénk mozgásba volt minden, és temérdek gabonás kocsi foglalá el az utat, hogy a járás csaknem lehetetlenné tétetett. A gabonavásárok itt igen híresek, és a följöbb tótsáe tetemes mennyiséget hord esztendőnként hideg völgyeibe, hol Ceres nem ritkán igen mostohán osztogatta áldásait. ...Első Geyza 1085 a Bencéknek (= bencés rend) itt gazdag apátságot fundált — most az Esztergomi Káptalané a hozzátartozandó 22 faluval. Ezeket mind éhgyomorral láttam, a kocsmába ügettem tehát és 9 krajcárért egyet früstökültem — elég későn . . . Egy itt talált üres hintóba Zsarnóczáig jutottam. Űtközbe Újbányát is megnéztem és tetemes megkülönböztetéssel fogadtattam, t. i. a magisztrátus éppen a városháza ablakaiból nézett ki, hogy én egy hajdúval állván a piacon minden erőltetett mimikám mellett sem tudtam értésére adni, mit akarok — az emberséges magisztrátusnak megesett rajtam szíve, s egy hajdú által kegyelmes színe elejbe hozatott, nevemet és keresetemet kérdezte — én feleltem. Néhányan kacagtak, de többen nem — sőt mindjárt voltak közülök, kik útmutatónak ajálkoztak, hogy ily áldozattal párosult tudnivágynak — mint nevezték — egy keveset eleget tegyenek. A város, mely régente oly gazdag bányákat bírt, hogy a bányászokat csak azon aranyporral fizették, mely ruhájokra ragadott — most szegény és jobb üdőket csak vár ... A római bányáknak is nem ritka nyomai találtatnak itt." 384