Esztergom Évlapjai 1983

Hegedűs Raymund: Ádalékok Esztergom művelődéstörténetéhez a múlt század harmincas éveiből

my személyesen is megfigyelhette. Szinte költői szavakkal szólt a munkáról, úgy véli, hogy az építészetnek ez a remeke vetekszik a római Szent Péter és a londoni Szent Pál templommal. Tőle tudjuk meg, hogy a Bakócz-kápolna korábban 38 lábbal magasabban és 54 lábbal távolabbra állt. Közli az oltárképnek szánt festmény méreteit, eszerint Hess Mihály alkotása 25 láb magas és 16 láb széles volt, a hozzávaló vásznat külön e célra kellett szőni, mert ilyen széles vásznat sem Ausztriában, sem másutt nem készítettek (a legszélesebb vászon is csak 4 rőf széles volt). A szükséges vászonmennyiség 4 hét alatt készült el (20.). Az építkezésnél természetesen gépeket is használtak. Rumy szerint az elsőt 1822-ben vették hasznalatba. Lényegében egy olyan nyomógépről van szó, melynek egyik részét a Dunánál helyezték el, a másik, a tároló rész pedig a Várhegyre került. Az utóbbit 1000 vödör víz tárolására volt alkalmas, a csővezeték pedig meghaladta a 340 lábat. A gép a legalacsonyabb dunai vízállásnál is működött, a vizet pedig 155 láb magasra nyomta fel a hegyen épült tárolóba. Az energiát két ló szolgáltatta, így óránként 200 vödör vizet juttattak a Dunából a hegyre. Ebből a vízből biztosítottak az első emeletig a prímási palota, a kanonoki lakások vízszükségletét, és ezzel öntözték a kerteket és parkokat. A Duna vizét filtrálással tették ihatóvá. És csak úgy mellékesen jegyezte meg Rumy. hogy a Várhegy egyik jellegzetes természetes terméke a -kis mennyiségben előforduló keserűsó. A Népszabadság 1982-ben megjelent cikke Rumyt Esztergom hírneves tudósának nevezte (21.). Mit tud erről az emberről a mai Esztergom? Életrajzírója szerint halálakor fél Esztergom kísérte sírjához, de az utókor hamar elfelejtette, hiszen a/kor hivatalos magyar irodalma már életében feledésre ítélte őt. Közel 20 évig élt a kis Esztergomban, szelleme azonban az egész világgal érintkezett. Nyilvántartott levelezőpartnereinek száma megközelítette a háromszázat, és köztük — az írótársakról nem beszélve — olyan neveket találunk mint Széchenyi Ferenc, Széchenyi István, Brunswick Teréz, Feuerbach és Hegel, Lenhossék Mihály és Berzeviczy Gergely, Döbrentei Gábor, Bugáth Pál és Tessedik Sámuel, a Festetich-csalad több tagja és a német Heinrich Voss. Rumy mintegy hatvanezer levelet irt, levelezésének nagy része azonban elpusztult. A hozzáírt levelek közül a MTA Kézirattára közel négyezer levelet őriz. Kazinczy élete végén nyomorúságos napidíjért Zemplén megye levéltárát rendezte. Rumynak Esztergom nyugalmasabb életet biztosított, de azért őt sem nevezhetjük a szerencse fiának. Sosem keresett annyit, hogy abból gond nélkül hodolhatott volna a könyvgyűjtés szenvedélyének, vagy hogy „úri módon" eltarthatta volna nagyszámú családját. Sírfeliratából azonban ma is tanulhatunk: Élni tanulj! Tudomány nélkül nem biztos a pályád. Csak tudomány és virtus nyit diadalra utat. 382