Esztergom Évlapjai 1983

Hegedűs Raymund: Ádalékok Esztergom művelődéstörténetéhez a múlt század harmincas éveiből

Mi volt valójában az az „undok pör", mely Kazinczyt ilyen keserű kifakadásokra késztette? Kik voltak azok az irók és költők, akikre gondolt anélkül, hogy megnevezte volna őket? A pör tárgya a korabeli magyar irodalom, pontosabban szólva a klasszicizmus és a romantika felfogása az irodalomról és az ízlésről. Kazinczy Ferenc évtizedeken át a magyar irodalmi klasszicizmus legfőbb képviselője volt. Az új írónemzedék (Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Toldy Ferenc) az Auróra köré tömörült, és a romantika hívének vallotta magát. Ez az irányzat megfelelt a reformkor hazafiságának, új eszméket hirdetett az irodalomban, és szembeszállt a régi ízléssel és ennek vezéralakjaval, Kazinczyval. A nagy öreg irodalmi vezető szerepe már az 1820-as években csökkent; a fiatalok nem voltak tekintettel korára, nem tisztelték érdemeit, hanem támadták, ha szükségesnek vélték. Az irodalmi harc néha elült, sőt 1827-ben pesti tartózkodása alkalmából Kazinczy látványosan ki is békült Kisfaludy Károllyal. (A nagy találkozást a képzőművészet is megörökítette.) Kazinczy és Kisfaludy akkor úgy érezte, hogy minden rendbe jött köztük. Alapjában véve azonban nem változott meg semmi. Az aurórások továbbra is vallották, hogy új irodalomra van szükség, az irodalom szervezése és irányítása nem történhet patriarchális alapon, az írók egymás közti barátsága alapján. Létrehozták a Kritikai lapokat, Bajza József folyóiratát, mert az irodalmi alkotásokat szerintük csak a kornak, az új irodalmi ízlésnek megfelelő kritikai elvek alapján szabad megítélni; Széphalom helyett új irodalmi központot kell teremteni, és ez csak Pest lehet. Kazinczy nehezen törődött bele a trónfosztásba, azon kesergett, hogy mit vétett a fiatalok ellen. Valójában nem vétett semmit, csak eljárt fölötte az idő. Anyagi gondjai miatt taktikai hibakat is követett el. Ilyen hiba volt Pyrker László egri érsek Perlen der heiligen Vorzeit (A szent hajdankor gyöngyei) című epikus alkotasának magyarra fordítása. Sőt: nemcsak lefordította, hanem még ki is adta a művet. Az aurórások nincsenek tekintettel Kazinczy anyagi körülményeire, érthetetlen előttük, hogy tehetett ilyet. Kazinczy tudta, hogy Pyrker érsek az új írónemzedék állandó támadásainak céltáblája, mint ahogy az volt Rumy Károly György is. A Pyrker-fordításra súlyos, elmarasztaló kritika volt Bajzáék válasza. Ez az a tárgy, mely az esztergomi találkozás örömét megkeseríti, és ez „az az undok pör, mely literatúránk körében egy idő olta foly, és amelyet, midőn azt hivénk, hogy végre el fog aludni, a Kritikai Lapok újra lángba hoztak" (14.). A megbántott, megsértett Kazinczy keserűsége és fájdalma visszhangra talált Rumy Károly rokon lelkében. A nagy öreg útleírásában régi barátjának mondta Rumyt, és a hányatott életű, sokat csalódott Rumy is őszintén ragaszkodott Kazinczyhoz. Emberi indulatok kavarogtak a levegőben, és irodalmunk sorsáról beszélgettek, vitatkoztak akkor este Esztergomban. Kazinczy feltehetően április 14-én kora reggel hagyta el Esztergomot, és hajóval folytatta útját Vácig. 379