Esztergom Évlapjai 1983

Hegedűs Raymund: Ádalékok Esztergom művelődéstörténetéhez a múlt század harmincas éveiből

„Most végre a bazilikát menénk látni. Külső fala annak faragott négyszögekből áll... A templom testének fala, mely a kupolát fogja tartani, minden ablak nélkül, görögösen, mely a temérdek nagyság! a nézőt elfogja kicsinységének érzése, de el egyszersmind nagyságának érzése is, s örvend ennek. Tíz esztendő alatt mennyire ment itt a munka!..." Az altemplom már készen állt. Bizonyára a karnaki templomra emlékeztető stílusa mondatta az íróval: „Egyiptusi lelek szállja meg a nézőt, midőn itt a temérdek izmú oszlopokat látja ..." A főhajóban elkészült már két oldalkápolna: ,,A templom jobb végébe előbbi helyéről a Bakács Tamas (6.) kápolnája vitetett altal s ezzel áltellenben áll a protomartiré, melynek oltárán a mi Ferenczynk (7.) Istvánja fog állni..." „A templom belsője veres-márvány táblákkal van kirakva; oszlopai fejérek lesznek. Mely kár, hogy Esztergomnak mas színű márványa nincs, fejéres vagy sárgás!..." „Prof. Rumy úr, most Magyar Törvény tanítója a presbitériumban, elvezete a bibliotékába, mely itt most egy templomban tartatik. Vágytam látni a Homonnai Bálint kezével magyarul írt Naplót, de az alkonyodásnak indult estve ezen örömtől eltiltott. Az helyett az egri születésű bécsi prof. Hess Mihály két oltártábláit néztem igen nagy gyönyörűséggel: a nagyobbik a bazilikában a nagy oltárra vitetik (8.), a másik a Rotonda számára készült. Gondolat, rajzolás hibátlan, az ecset velős." „Az én régi barátom prof. Rumy úr elkísére vacsoránkhoz, hol egy először most látott barátom is. esztergomi plébánus Argauer Máté úr (9.), megjelene, a vármegye orvosával, a zemplényi születésű Kamenszky István úrral (10.). Örömeinket elkeseríté egy tárgy, melyről a jók szeretnének hallgatni, ha felejteni lehetne: az az undok pör, mely literatúránk körében epv idő olta foly, és amelyet, midőn azt hlvénk, hogy végre elfog aludni, a Kritikai Lapok új lángba hoztak. Rumy javallá, hogy a Tud ományos Gyűjtem(ény) februáriusi darabjában egy nagy íérfi mellett, ki a Kritikai Lapokban szemtelen vadsággal támadtatott meg, mert másatlan szépségű munkáit nem a készülgető, hanem a kész nyelven írta, s felolvasá előttem, amit azok mellett, akik nem magyarul írtak, ő teve fel (11.). Örvendek, hogy ő is felszólala; s nem pirulok megvallani, hogy a párducos Árpád tömjénzőitől végre borzadok, s szégyellek tekintetni társoknak..." (12.) „Igen is, Író és író közt az írói pályán nincs különbség ..." ... „Őszülő fej érdemet senkinek nem ád . . . Itt egy nemeslelkű, igen nagy érdemű ember. . . nem kémélve sújtatik vissza egy ifjúsága napjait élő által, hanem hideg dühhel tiportattik ... De ez a kevélyen elharsogtatott ítélet, ha igazságos-e ez? Minden jó-e e négynek munkáiban? (13.) ...Nem hon és mesterség szeretete az, ami embereinket e aúlásokra ragadozza, hanem szilaj tűz, neveletlenség, éretlen gőg . . . Hol a Kritikai Lapokban legkisebb nyoma a szív meleg érzéseinek? Pedig a kritika ki nem zárja a szivet..." 378