Esztergom Évlapjai 1983

Hegedűs Raymund: Ádalékok Esztergom művelődéstörténetéhez a múlt század harmincas éveiből

Neszmély alatt töltötték. Másnap folytattak az utat, majd Kazinczy csónakba szállt Gönyünél, és partra érve, Győrbe szekerezett, ahol megszállt a bencéseknél. A gimnázium egyik tanára kísérte tovább, és így érkezett meg harmadnap — április 10-én — Pannonhalmára. Guzmiccsal való találkozása rendkívül szívélyes volt: „ . . . a barnahajú kis barát rohant fehérhajú kis barátját megölelni a grádicson" — írta útleírásában Kazinczy. De adjuk át a szót az írónak. „Ebéd után Guzmicsnál gyűltek össze az ő szorosb barátjai, kik engem az ehhez irt minden leveleimből ismertek, s arra kényszerítettek, hogy néznem őket viszont én is régolta ismert barátimnak . . ." Később Guztnics és Szeder Fábián (2.) kíséretében megtekintette az apátság híres kertjét a domb keleti oldalán. A kert gondozását akkor vette át Szeder, művészi kialakítása az ő érdeme volt. ,,A nap igen szép volt. Tavaszi lágy leblek fogták körül a violák illatjával, melyek kékellének a szilvás árnyéki közt" — írta Kazinczy. Csodálkozva vette észre, hogy a mandula- és barackfa már virágzik, holott indulásakor Pesten és útközben is minden fa még kopaszon állt es a telet mutatta. „Negyédfél napot tölték a nékem felejthetetlen helyen, s a sok hol vígan, hol bölcsen töltött órák utan, ideje volt megtekinteni a monostor nevezetességeit is. Szeder a keze alatt álló pénzek gyűjteményét és a természeti dolgok múzeumát, a homonnai születésű könyvtárnok Colomannus pedig a bibliothecát láttatá velem, s ez reggel olta délig . . . Az estvéket mindég, de kivált az utolsót, vagy a Guzmics szobájában tölténk, vagy az enyémben Fábiánnál, Maurussal, olykor Vincével; s itt maradt időnk nemcsak a vígadásra, hanem a bölcselkedésre is . . ." Három nap múlva az apát kísérőt rendelt Kazinczy mellé: április 13-án együtt folytatták az utat — Tatán keresztül — Esztergomba, ahová gebédkor" érkeztek. A város végén megtekintették Szent Anna rotondájáí, melynek építkezése akkor még javában folyt. A várba, ahol „a dombnak háromnegyede már elkapartatott", nem a rövidebb gyalogúton ment fel vezetőjével, hanem a szekérutat választották. Fel akarták keresni Packh Jánost, az építkezés vezetőjét (3.), de őt nem találták otthon; helyette testvére mutatta meg nekik az építkezés modelljét, „mely az egész dombot azon állapotjában mutatja, melyben a nagy munka teljes elvégzése után fog állni." Milyen is volt tulajdonképpen ez a modell? „Srófjain felemeltetvén az asztal, az alsóbb tabla a hegyet, minden régibb épületeivel, aszerint adja, ahogy az a kardinális építései előtt állott, s ha ki tudni akarja, péld. hogy a Protomartyr (4.) kapolnája helyén az új építés előtt mi volt, ennek helyét az alsó táblán felkeresi, s látja, hogy az ott állott épület az vala, melyben a tradíció szerint, Vajk herceg Istvánná kereszteltetett. Ez talán nem vala felesleges azoknak kedvekért elmondanom, akik ilyen modelleket nem láthattak . . ." Schrott András szobrászt is meglátogatták (5.); sáros kezekkel éppen a pannonhalmi bencés főapátság tornyának ajtaján a figurákat formálta. Kazinczy néhány nappal korábban Pannonhalmán már megcsodálhatta a szobrász egyik alkotását, ezért érdeklődéssel figyelte munkáját. 377