Esztergom Évlapjai 1983
Szabó Mária: Az esztergomi kórház történetéhez (1837—1873) — A városi könyvtár Lőrinczy emlékeinek nyomában
dogtalan", vagy „a főkönyvből csak azon bevételt számolták össze mint jövedelmet, melyet Isten úgy akarta jókedvükben beírtak", nem tartották nyilván ki fizetett, ki nem, így egyesektől többször is kérték a pénzt, másoktól sohasem; „a N. M. Helytartósághoz elküldendő számlák fel vagy egész évig és tovább is a városházán henteregtek", így történt, hogy csak második, harmadik évben folytak be a fizetések: később ugyan 400 forintért külön hivatalnokot állítottak a kórház ügyeinek intézésére, de csak elvben, mert a valóságban az eddigi hivatalnokok osztották fel egymás közt ezt az összeget, s mostmár fizetésért csinálták a hanyagságokat. Hiába volt Schwarczel József főorvos úr számos javító intézkedése, mindet kijátszották. (Lőrinczy 11—26. 1.) Ellenzi a kórház kiadását haszonbérlőnek, mert „mindenekelőtt a sinlődő emberiség ápolásával gazdagodni senkinek szabad nem lévén, ha találkoznék is vállalkozó, ez haszon nélkül nem fáradna, hasznot pedig a város ily szent célok mellett nem engedhet — ha pedig a vállalkozó gyarapszik, megsínli az intézet — ily nemes kötelességet a közbizalom jól kezelten csak a város kezeiben tudhat" . . . „vagy ha éppen a kórházból haszon háramlanék, miért tegye azt magány ember zsebre, és miért nem a város?" (Lőrinczy 31. 1.) Röpiratát augusztusi dátummal keltezi és jelenteti meg. Vajon hány példányban? A könyvtár példányára ez van írva: „Tekintetes Mekler Ferenc városi kapitány úrnak." Másik példányát mint mellékletet találtam meg az 1861. 4/112. városi ügyiratban, amelyben Horváth Károly és Vándor József volt pénztárnokok a törvényszékhez folyamodnak: Lőrinczy Rezső röpiratában névtelenül rágalmazva érzik magukat. Az ügynek folytatásat azonBan nem találtam. A röpirat-e az oka vagy az abszolutizmus visszatérése — hisz a királlyal egyezkedő országgyűlést augusztus 22-én feloszlatták —, de a legvalószínűbb, hogy a körülmények kényszerítő hatására: a város részben meghátrált, csak a fizetéses orvosok és az egyik ápoló elbocsátásához ragaszkodik, a kórházat nem adják haszonbérbe, s a gyakorlatban a nyilvánosság' is megmarad. A szeptember 18-i tanácsülésen a kórházi bizottmány annak kijelentése mellett, hogy „ezután csak azon betegek vétetnek föl, melyek naponta 42 kr. o. é. ápolási, gyógyítási és tartási költséget fizetnek, mindazonáltal kinyilatkoztatja a bizottmány miszerint a felebaráti szeretet által parancsolt kegyeletet a város a szegény és nyomorult idegen betegektől megtagadni nem akarja, és nem is fogja . . ." 3 6 A követelések elküldése a helytartótanácshoz a jegyzőkönyvek tanúsága szerint ezután is folytatódik. 1862. májysában együtt küldik el az 1858/59 1. és 4. negyedévi, az 1859/60 évi, az 1860/61 1. és 2. negyedévi követeléseket összesen 740 ft 8 kr.-ról 3 7, majd 1863. októberében az 1860/61 3. és 4. negyedévről, az 1861/62 2., 3. és 4. negyedévről, továbbá az 1862/63 1. és 3. negyedévről szóló 736 ft 25 kr.-os követelési számlát. 3 8 Hogy a kórház ügyintézése valóban nehézkesen folyt, bizonyítja a helytartótanács 1863. november 9-én kelt irata, amelyben éppen ötödször sürgeti meg a csehországi hátralékos követelések kimutatását. 3 9 A város válasza, hogy a jelentés a kórházi bizottmány újbóli szervezése miatt késett. A politikai fordulat 1862. elején még a kórházi bizottmányban is válto362
