Esztergom Évlapjai 1983
Szabó Mária: Az esztergomi kórház történetéhez (1837—1873) — A városi könyvtár Lőrinczy emlékeinek nyomában
tus végéig — Lőrinczy első igazgatása alatt — nyolc és fél év alatt 3313 egyént ápoltak. Legtöbbet 1855-ben, mikor ,.a közellévő kőszénbányákból beküldött kész fizető bányászok által betegjeink száma 808 egyénre szaporodott." (Lőrinczy 8—9. 1.) A kórházat 1857. május 1-től országos közintézetté nyilvánították. 3 2 Ez úgy történt, hogy Schwarczel József 1856-ban „folyamodott a N. M. Helytartósághoz, hogy a kórház nyilvános kórházzá alakítassék, hogy így kényszerítve, pusztán humanitási tekintetből felvett jött-ment utasok is fizetéses betegek legyenek." (Lőrinczy 15. 1.) A nyilvánossággal együtt járt, hogy a fizetésképtelen betegek gyógyítási és ápolási díját a helytartótanácson keresztül az országos pénztárból, illetve a birodalom más tartományainak pénztárából megtérítették. Előzőleg azonban a városnak e személyek illetőségi helyéről szegénységi bizonyítványt kellett beszerezni s a követelési számlákkal együtt a helytartótanácshoz beküldeni. Ez persze precíz nyilvántartást és sok levelezést igényelt. 1860-ban Ferenc József kibocsátotta az októberi diplomát, melynek következtében Esztergom megyében is új alkotmányos tisztikart, s a városban is új polgármestert és tisztviselőket választottak. A nemzeti felbuzdulástól hajtva 1861. január 25-i közgyűlésen „Elnök polgármester úr hivatalosan előterjeszti miszerint a kebelbeli kórház a legközelebb 11 évi császári kormányzat alatt országos intézet gyanánt használtatván... a birodalom minden részéből a kebelbeli kórháznak közel 3000,— ft követelése volna; nehogy elődeink által a kebelbeli szegény betegek számára alapított intézet jótékony céljától elessék, a kebelbeli kórház és alapja mibenlétének megvizsgálására, annak tovább és célszerű fennállása iránt teendő szükséges intézkedések valamint a fenntebb említett gyógyköltségek mibenléte iránt adandó véleményes jelentés végett egy állandó bizottmányt vél kinevezni. „Elnöke Horváth Imre. 3 3 Április 10-én a közgyűlés még hozzáteszi: „...intézkedjék arról is, hogy miután a város a további kiadásokat nem győzve a nyilvános kórházat ezennel megszűntnek nyilvánítja és jövőre csak mint több évek előtt városi kórházat használni akarja, a netán fölöslegessé ez által válandó kiadások megszüntessenek. " 3 4 A bizottmány augusztus 7-én jelenti 3 5, hogy a pénzügyi zavarok ellensúlyozásául a kórházat magánvállalkozónak haszonbérbe óhajtja kiadni, s ezentúl „amennyiben lehetséges egyedül oly idegen betegek fogadtatnak gyógyítás ala" kik fizetni tudnak, „így a betegek száma igen megkevesbedvén különös kórházi orvosokra és több ápolókra szükség nem volna." Palkovics Károly mint városi főorvos és Csernó János mint városi alorvos külön fizetés nélkül újra magára vállalta a kórház látogatását is; Lőrinczy pedig, aki csak tiszteletbeli városi főorvos volt, ott maradt minden díjazás nélkül. Tulajdonképpen ez az esemény az oka a fent említett és már sokszor idézett röpirat megírásának. Szenvedélyesen kel ki a nyilvánosság megszüntetése ellen, állítván, hogy a kórház sok ráfizetésének oka nem a nyilvánosság, hanem a lelkiismeretlen ügyintézés. Előbb „szedte ... a betegápolásért a díjt boldog-bol361
