Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

A munkásember jövője szintén foglalkoztatja az írót. Az öregleoény Vencelről elmondja azt is, hogy azért iszákos, mert nem tartozik senkihez, nem lát kiutat maga előtt. A darab két szerelmespárja, mint boldog tervezgetők fölvázolják maguknak a kívánatos és az adott körülmények között elérhető jövőt. A két szerelmespár mindkét férfitagja iparoslegény (az egyik polgári, a másik paraszti származású), a hölgyek módos polgárlányok. így képzelik a jövőt a maguk számára: (Netti — Sándor pár): Netti: Van talán kilátása a jövőben sokat és nagyot tenni? Sándor: Ami tehetségemben áll, az csupán jó polgár és család ... Vagy: Sándor: Lásd, én szegény fiú vagyok; oldalam mellett le kell mondanod azon kényelemről, melyben neveltettél. Miért ámítanálak virágos jövővel? .. . Nem ily pompás palota, kis egyszerű ház az, amelybe vezetlek, melyben nem lesz több kényelem, mint amennyit e két kéz teremthet számodra, — mulatság, ruha, ékszerek helyett én csak hű szerelmet adhatok, én leszek egyedül, mit magadénak nevezhetsz — kis tűzhelyünkhöz nem hat el a nagy világ öröme, zaja ... (10.) (Kádi — Károly pár): Kádi: .. . eladjuk Sándoromnak kis falusi birtokát; olyan kocsmát nyitunk itt a szomszédban, hogy biz Isten, papa is hozzánk jár vacsorára. A pörköltet olcsóbban adjuk egy krajcárral, a rostélyost két krajcárral, a papának nem lesz, aki jól főzzön, minden vendégét elcsábítjuk. (11.) Az idézetekből kitűnik, hogy a fiatalok földközelben járnak, amire vágynak, azt meg is lehet valósítani. Sándorék célja elvontabb, poétikusabb; Károlyéké konkrétabb. Életcéljuk azonban mégis azonos: társadalmilag a biztos, tisztes iparra alapozott egzisztencia, — emberileg a nyugodt és tisztes házasság. Ez a kettős életcél egybeesett a társadalmi mozgásiránnyal, a maga korában egyrészt tipikus, másrészt megvalósítható volt. A Magyar fiúk Bécsben című vígjáték is konfliktusos dráma, csakhogy a konfliktus itt nem a valós társadalmi erők egymás elleni küzdelmére épül. Ennek a drámának az a konfliktusa, hogy Steinmiller nem akarja Sándorhoz adni a lányát, mert ifjúkori barátja fiának ígérte. (Aki természetesen azonos Sándorral, és ezt a közönség is tudja.) Ebből csak olyan félreértés-sorozat következhet, amely kikerüli a történelmileg reális ellentmondást. Azt, hogy egy Pváros a valóságban azért tagadja meg lánya kezét a munkástól, mert nem helvesli a rangon aluli házasságot. Sándor ugyan odamondogat gazdájának, mintha ő is éppúgy nélkülözné 339